Szerda, 22:09 - LG Aréna
A koncert csodálatos volt. A látvány olyan valójában, mint a a robbanóanyag. A fiúk ráadás után is még adtak ráadást és megsüketítette őket a véget nem érő sikoltozás, amit 14000 rajongó adott ki magából az arénában. Ilyen jól még sosem énekelték el a dalaikat a fiúk, még Louis-nak is sikerült elfelejtenie a fájó hátizmait és csak tombolt. Neki még arra is volt lehetősége, hogy elénekelhesse az új szólóját ráadásként és Harry megesküdött volna arra, hogy a tető majdnem leszakadt a közönség éljenzésétől és az ordítástól. Louis hangja nem kapott elég bizalmat. Fantasztikus éneked - boldog volt akkor is, ha csak a háttérben üét, nem akart a vezető helyért harcolni. Mindegyikük megölelte Louis-t a dal végén, ami még magasabbra emelte a sikoltozás hangerejét. Louis ragyogott, badarul aranyos és elégedett volt, Harry pedig megölelte őt újra. Valamiért különleges volt a boldog Louis, amit Harry ellenállhatatlannak talált. Persze az összes bandatársát testvérként szerette, de Louis különleges volt. Harry sosem érezte magát ennyire közel valakihez és ilyen kényelmesen ezelőtt. Igazi partnerek voltak bűnözésben, merték egymást minél jobban felháborítani a hülyeségeikkel és csínyekkel. Ők egymás zsebeiben éltek - néha szó szerint is, amikor olyan hangulatban voltak. De ők egymás bizalmasai is voltak, a vigaszt és a szeretetet is megtalálták egymásban. Nem volt panaszuk egymásra, fizikálisan és érzelmileg sem és a határaik hiánya gyakran döbbenetet váltott ki a kívülállóknál. A rajongók a kapcsolatukat ,,epikus brománcnak" hívták és persze, hogy sokszor a kameráknak játszottak, de az összes bohóckodásuk és az érzelmeik valóságosak voltak. De valójában zárt ajtók mögött sokkal pajkosabbak és kifejezőbbek voltak, ahol nem volt publikum.
Az esti koncertet a rendkívül energikus Forever Young-gal fejezték be és az utolsó hangok közben a kivetítőn tűziáték volt látható.
- Azta! - ordította Niall és felszökkent Harry vállára, miközben elhagyták a színpadot. Zayn mögöttük szökdécselt ujjongva és Liam nevetve ment a színfalak mögé.
- Ez fantasztikus volt! - mondta Liam.
- Nagyon csodálatos! - értett vele egyet Harry és pacsiztak egyet.
- Hé Louis, várj meg! - üvöltötte Niall. Louis már majdnem a lépcsőnél volt a fiúk előtt és Harry látta, hogy nagyon bicegett - nyilvánvalóan felhasználta az összes energiáját a show közben. Niall kiabálására Louis elkezdett megfordulni, de megbotlott és megmarkolta az oldalát, az arca pedig eltorzult a fájdalomtól. Aztán a lábai kezdtek elgyengülni. Elakarta érni a korlátot és megfogni azt, de elhibázta és eltűnt a lépcsőn.
Harry bármikor képes volt újra átélni azt a pillanatot és sokszor át is élte, olyankor az idő lelassult. Mindegyikük kiabálása és a sírás betegesnek hallatszott, mint egy elrontott hangfelvétel és a lábaik nem tudtak olyan gyorsan mozogni, amilyen gyorsan futni próbáltak. A valóságban azonban másodperceken belül a barátjuk mellett voltak. A személyzetük és a testőrök is azonnal odafutottak Louis-hoz, eltorlaszolva a lépcsőt sietségükben. Niall volt az első a bandából, aki elérte a pódium szélét és átugrotta a fém védőkorlátot, majdnem 2 méter magasról esett a földre. Harry követte őt gondolkodás nélkül - a becsapódás miatt megütötte a hátát és a térdeit, de nem törődött vele. Az emberek már Louis köré zsúfolódtak, hogy elzárják őt a nézőtér elől. A fiúk egy nyílást próbáltak keresni, amin keresztül befurakodhattak volna Loui-hoz és Harry hallotta, hogy valaki a mentőket hívja. Az egyetlen gondolat az volt a fejében, hogy oda kell mennie Louis-hoz azonnal.
- Elnézést! - ordította, a tömegen keresztül próbált befurakodni. Viszont valaki erősen visszatolta őt.
_ Menjetek hátrébb, fiúk! - mondta a fiúknak az egyik testőrük.
- Nem, engedj át minket! Louis megsérült! - sírt Harry és próbált átbújni Steve karja alatt, a pánik pedig feltört Harryben. - Louis?! - kiabálta, de Steve erővel visszatartotta őt.
- Fiúk, kérlek álljatok meg egyelőre - Harry azonban ezt meg sem hallotta, csak kétségbeesetten próbált átjutni az embereken. Hirtelen valaki hátrarántotta és erőteljesen megölelte.
- Nyugodj meg, Harry - nyugtatgatta Zayn -, a mentősök már vizsgálják őt. Adj nekik néhány pervet.
Liam próbált a fejek fölött átpillantani.
- Jól van? . kérdezte követelően a testőröktől. Steve nem válaszolt, de az arca mindent elárult.
Minden gondolkodás nélkül Harry kiszakította magát Zayn öleléséből és erővel átfurakodott a tömegen, mielőtt bárki is megtudta volna állítani őt. Amit ott látott, attól azonnal térdre ereszkedett a legjobb barátja mellé egy kétségbeesett kiáltás kíséretében.
- Óvatosan - mondta a mentős határozottan -, ne lökd meg.
Louis teljesen öntudatlan volt, Nyilvánvalóan nem mozdították el onnan a földről, ahol összeesett, csak feküdt ott sápadtan és ez hátborzongató volt. Nem volt semmi jel arra a huncutkodó mosolyára. A mentős egy rongyot szorított Louis fejének tetejére, de a szivárgó vér lassan az arca felé folyt.
- Louis? - kérdezte Harry nyomatékosan és letörölte a vért az ujjával, majd a barátja ernyedt kezét megszorította. - Louis - suttogta -, ez nem vicces. Ne szórakozz. Gyerünk, nyisd ki a szemedet. - Finoman tenyerével megérintette Louis arcát és az természetellenesen forró és izzadt volt. Istenem, mindjárt lángol, olyan forró! De mielőtt Harry tovább pánikolt volna, Louis összerándult és Harry megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Jézusom, mindjárt megöli a barátját ezért - először megcsókolja, hogy minden rendben, majd megöli, mert őrülten megijesztette. Louis újra összerándult és elkezdett hevesen rázkódni. Harry sokkosan hátraesett.
- Rohama van! - kiáltotta a mentős -, mindenki lépjen hátrébb és adjanak neki levegőt!
Harry tehetetlenül lépdelt hátrafelé és abszolút horrorban nézte, amint Louis fájdalmasan eltorzult és az ajkai lassan elkezdtek lilulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése