3. fejezet (1. rész)

  2010. október 10.

   Liam idegesen bekopogott az ajtón és fészkelődött, mialatt várakozott a behívásra.
   - Gyere be - hívta be az ismerős mély hang.
   Liam vett egy mély lélegzetet, kinyitotta az ajtót és belépett a Syco irodájába. Simon az asztala mögött ült, vékony ezüstkeretes szemüvege az orra hegyén ült. Felnézett az asztaláról amint belépett Liam és egy fél mosollyal üdvözölte őt. - Ó, Liam, fantasztikus... gyere és ülj le - mutatott Simon az asztalával szemközti székekre.
   Liam becsukta az ajtót és átvágott a lágy, bézs szőnyegen , majd leült az egyik fekete bőrszékre, ami a mentorával szemben volt.
   - Akartál beszélni velem? - kérdezte Liam üdvözlésképpen.
   - Igen - válaszolt Simon, a szemeivel pedig felülről lefelé végigvizsgálta Liamet - látszólag próbálta felmérni őt valamiért, amit csak ő tudott. Liam megpróbált nem fészkelődni a vizsgálgatás miatt. Egy kicsit aggódott amiatt, hogy ez a találkozás miről fog szólni és hogy a többieket miért nem hívta ide... ez talán azt jelenti, hogy a találkozó róla fog szólni és nem az egész bandáról... és ez... nos... nyugtalanító volt.
   - Hogyan jössz ki a bandatársaiddal? - kérdezte Simon egy pillanat múlva.
   - Jól - válaszolt Liam azonnal. - Nagyszerű fiúk ők.
   - Tényleg - bólintott Simon -, és a házbeli dolgok?
   Liam kicsit hezitált. - Nos... egy kicsit szűkös a hely a szobánkban és a többiek elég rendetlenek... de... ez jó buli.
   - Mmhmm - Simon pislogás nélkül bámulta őt és Liam nagyon kényelmetlenül kezdte érezni magát. Amikor az izzadság elkezdett lefolyni a nyakán, akkor Simon elpillantott. - Szóval, az ok, amiért beszélni akartam veled, Liam, az az, hogy egy kicsit nyugtalan vagyok a szerepek miatt, amit magatokra vettetek a bandán belül. Szerintem a One Directionnek lehetősége van arra, hogy a következő nagy fiúbanda legyen. - Tényleg így hiszem.
   Liam elpirult örömében, de nem mondott semmit. Úgy hangzott, hogy egy 'de' jön mindjárt.
   - De - mondta Simon - annak érdekében, hogy ez így legyen, bizonyítanotok kell és csak nem az énekléssel. Nyilvános helyeken eszerint kell cselekednetek és nem kéne elszállni a hírnév miatt, ami kétséget kizárva jönni fog. Szükségem van valakire a bandában, aki összetartja a többieket és kihúzza a bajból őket. Komolyra fordítva a szót, te tűnsz a legnyugodtabbnak és a legjózanabbnak a csapatból, így megkérnélek erre a szerepre.
   - Ööö...
   - Nem kérek sokat Liam, ne pánikolj - tette hozzá Simon gyorsan, mert látta a tétovázást a 17 éves fiú arcán. - Csak annyit kérek tőled, hogy tartsd rajta a szemedet a többi fiún; adj tanácsot nekik, ha valamit nem megfelelően csinálnak és néha emlékeztesd őket arra, hogy mi forog kockán - alapvetően legyél a nagy testvérük - intett a kezével hangsúlyosan. - Mint tudod, én nem tudok mindig körülöttetek lenni és hogyha valaki felügyelné a dolgokat a bandában, nos... az bizonyára egy gonddal kevesebb lenne. - Simon felállt, megkerülte az asztalát, majd Liammel szemben rátámaszkodott és levette a szemüvegét. - Már hosszú ideje dolgozom ebben a szakmában, Liam. Tudom, hogy mi folyik a színfalak mögött - beleértve a jót, a rosszat és a csúnyát is. Én megtanultam, mi hogy néz ki, hogyan lehet felismerni az esetleges problémákat és nem tartok attól, hogy bizonyos kérdéseknél őszinte legyek. Néha ez az őszinteség szükséges ahhoz, hogy egy énekes vagy egy banda a legjobb esélyt kapja a sikerre. Ti fiatalok vagytok, mindannyian elfogtok követni hibákat és lesznek hullámvölgyek a zenei karrieretekben. A hírnév furcsa dolgokat is művelhet az emberekkel és nem mindenki tud ezzel megbirkózni.
   - Értem - bólintott Liam.
   Simon szemeiben érdeklődés csillant fel és kicsit előrehajolt. - Igen? Tényleg? Oké, akkor lássuk. Milyen problémákat vettél észre, mondjuk... a bandatársadban, Zaynben?
   Liam pislogott egyet. Zaynben? Liamnek egyáltalán nem volt semmi problémája Zaynnel. Zaynnel jött ki a legjobban. De Simon nyilvánvalóan valami különös dologra várt, szóval milyen problémák merültek fel Zaynben? Milyen problémákat mondhatna Liam anélkül, hogy rossz színben tüntetné fel a barátját. A fiú az óriási tömeggel szemben félénk volt és tánc közben teljesen öntudatos volt, feltételezte. Ezeket elmondta Simonnak, aki összeszorította a száját. - Talán... valami más? - Liam összeráncolta a homlokát, Simon pedig belekezdett a közepébe. - Például én inkább Zayn hozzáállásáért aggódok, amit a nők figyelmére fordít. Attól tartok, hogy könnyen félrevezethetik és becsaphatják a rajongók... ha érted mire gondolok.
   Liam elvörösödött, igen... teljesen értette Simont. Hogy őszinte legyen, ő is szinte ugyanerre gondolt. - Igen... - válaszolta, majd a földet kezdte bámulni, mert nem tudott Simonra nézni, amíg ezt a beszélgetést folytatták. Kínos volt - mint például a beszélgetés az apáddal a szexről és a védekezésről. - Ööö... szóval... öö... mit szeretnél, mit csináljak ennek érdekében?
   Simon újra összeszorította az ajakit mielőtt elkezdett volna beszélni. - Csak szelíden lökd meg, ha kezdenek a dolgok kicsúszni a kezéből... vagy ha tiszteletlen. Vagy szólj nekem és beszélni fogok majd vele.
   - Oké - válaszolt bizonytalanul Liam és sikerült újra ránéznie a mentorára. Nem gondolta volna, hogy Zayn ennyire bolygatja a lányokat. Gondolta, hogy párszor már próbálkozott. - Mi van a többiekkel? - kérdezte. - Ugyanez a dolog?
   - Nem egészen... Figyelj - Simon oldalra billentette a fejét és a fiatal énekesre bámult -, szeretnéd, ha először felvázolnám az aggodalmaimat?
   - Igen - bólintott Liam -, ez egy jó ötlet - már nem akarta a kitalálós játékot folytatni.
   - Rendben - Simon felállt. - Mindannyitoknak van minimum egy olyan hibátok, ami potenciálisan veszélybe sodorhatja a bandát. Zaynnek a hírnévhez való hozzáállása a hibája, Niallnek a passzív személyisége - ezek veszélyesek lehetnek, mert a palackban is túl sok levegő van, mielőtt felrobban. Te nagyon elkötelezett vagy, mert régóta vágysz arra, hogy szólista legyél. Ez az, amivel neked gondjaid lesznek. Emlékezned kell rá, hogy te egy bandában vagy, ahol mindenki egyenlő, ezért azonos választást kell hoznotok a dalokban és a döntésekben.
   Liam nem tudott mást csinálni, csak bólintott. Ő tudta ezt. Tudta, hogy ez egy lehetséges hibája az ő szempontjából, ami megakadályozhatja a One Direction sikerét.
   Harry - folytatta Simon -, talán ő a legnagyobb aggodalmam, mert túlságosan befolyásolható és könnyen lehet vezetni őt. Az olyan emberek, mint Harry, utálom ezt mondani, de nagyon fogékonyak, lázadók és a tapasztalatom szerint könnyen drogfüggők lehetnek. Nincs kétségem afelől, hogy láttad, mit tett a pénz és a hírnév például Pete Dohertyvel, Lindsay Lohannal vagy Amy Winehouse-zal.
   Liam nyelt egy nagyot; Simon szavai nagyon nyersek voltak, de... értette, hogy a mentora mire céloz ezzel. Harry egy szemtelen és nagyon fogékony fiú volt. Bármit megtett egy mosolyért cserébe és néha nem tudta, hogy hol van a határ vagy szándékosan folytatta, csak hogy lássa a reakciót. - Mi a helyzet Louis-val? - kérdezte Liam élesen.
   Simon szipogott egyet. - Louis aggaszt a legkevésbé, mert ha kell, akkor jó tapasztalatokkal rendelkezek a szexualitással foglalkozó kérdésekben.
   Liam alig kapott levegőt és csak hitetlenül és sokkosan bámulta a mentorát. - Szexualitással foglalkozó kérdések... szerinted Louis meleg? De hát van barátnője!
   - Tisztában vagyok vele - bólintott Simon és egyáltalán nem hezitált.
   Liam hevesen megrázta a fejét. - Louis nem lehet meleg.
   Simon felháborítóan nyugodtan felvonta a szemöldökét, ezt a mozdulatot tökéletességig csiszolta. - És miért nem?
   - Mert... mert - Liam valóban igyekezett kigondolni a választ és kibökte - már egy csomó lánnyal randizott és... most is van barátnője - emelte ki újra.
   - Joe McElderrynek is voltak barátnői, mielőtt bevallotta az igazat idén - felelte Simon egy vállrándítással.
   - Igen, de... - Liam nem talált megfelelő szavakat az érveléshez. Ez képtelenség. Louis nem lehet meleg. Ő nem lehet. Vagy mégis?
   Oké, gondolta Liam, talán Louis öltözködési stílusa azokkal a kardigánokkal és sálakkal egy kicsit ööö... nőies, de sok fiúnak ilyen a stílusa és mégsem melegek. Igaz? És igen, Louis meglehetősen alattomos volt, de ő négy fiatalabb lánytestvérrel nőtt fel, így biztos öleléseket osztott nekik és kimutatta a szeretetét. Az a tény, hogy ezt ugyanúgy csinálja a fiúkkal, mint a lányokkal is, csak azt mutatta, hogy ő egy kedves srác. Ilyen a személyisége! És oké, néha talán Louis hangja lehetne egy kicsit normálisabb, amikor túlfűtött, de... nem, ez csak a média által terjesztett klisék alkalmazása, ami elég igazságtalan volt. Louisnak  barátnője van; a lányokat szereti. Fejezzük be itt.
   - Kíváncsi vagyok, hogy utolért-e a melegek kérdése - mondta hirtelen Simon egy cseppnyi szórakozottsággal -, amikor egy perccel ezelőtt úgyszolván azt mondtam, hogy Harry drogfüggőként végezheti. Kíváncsi vagyok, hogy melyik dolognál fagytál le, különösen arra, amikor azt mondtam, hogy 'ha szükséges', Louis szexualitásával kapcsolatban. Valamit még akarsz mondani Liam?
   Liam nagyot nyelt. - Nem - biztosan nem.

2. fejezet (4. rész)

  Csütörtök hajnal, 1:39

   Egy örökkévalóságnak tűnt, mire dr. Howard visszajött. Harry fészkelődött, miközben a technikai diagnózist mondta a doktor, ami még mindig az volt, hogy még teszteket végeznek. De a friss hírekkel fejezte be, amiket Harry már annyira várt. - Néhány percre megnézhetitek őt - de Harry már talpon volt és kiment az ajtón mielőtt még kimondta volna az orvos az utolsó szótagot.
   317-es szoba; ebben a szobában volt Louis. Harry kétségbeesetten nézegette a szobaszámokat az ajtókon, a szíve pedig egyre gyorsabban vert, ahogy közeledett. 314...315...316...317. Harry megállt és benézett a szobába. Olyan volt a szoba, mint egy filmben. A merev kórházi ágyat készülékek és drótok vették körül. Nem érdekelte, hogy a könnycseppei az arcán lefolynak, kinyitotta az ajtót és beléptek. A nővér felnézett és bátorítóan rájuk mosolygott mielőtt megnyomott egy gombot az egyik készüléken és megkerülve őket, kiment az ajtón.
   Harry félénken közeledett az ágy felé amikor végre meglátta a legjobb barátja arcát, a kezét a szájára tette és fuldokolt. Úgy nézett ki, mint egy kínai baba.
   Később, amikor már képes volt mindenféle felfordulás nélkül odamennie, Louis arcát látni olyan szürreális volt. Ő volt a legidősebb közülük, de ő volt a legalacsonyabb, a legvékonyabb, a legenergikusabb és a legfiatalabbnak kinéző. Legtöbbször Harry nem is vette észre a magasság vagy a korkülönbséget, mert Louis fizikai lény volt - a személyisége tette nagyobbá, erősebbé és magasabbá, mint amilyen egyébként volt. Csak feküdt az ágyon, össze volt kötve azokkal az ijesztő gépekkel, sápadtan, öntudatlanul és átkozottul törékenyen, úgy nézett ki Louis, mint egy 10 éves. A szívmonitor felől pittyegés hallatszott és a lélegeztetőkészülékből állandó susogás jött, de  szobában halálos csend volt ezeken kívül. A csend Harryt megőrjítette, ugyanúgy, mint a barátja látványa, amint az életéért küzdött. Louis sosem volt ilyen csendes - még alvás közben sem. Hogyan lehet az, hogy Harry sosem vette észre, hogy milyen finom arcvonásai vannak Louisnak? A szempillái hosszúak, az ajkai elég nőiesek voltak és... azok a szeplők eddig is ott voltak az orrán? Harry a takarón nyugvó kézre tekintett. Hogy lehet az, hogy nem vette még észre ezelőtt, milyen vékony és nőies Louis keze? Miután figyelmesen megnézte barátja kezét, Harry gyengéden megfogta Louis kezét és megszorította. Hogyan lett a barátja ilyen törékeny?
   - Louis? - suttogta. Louis meg sem moccant, ami soha, de tényleg soha nem fordult elő. Louis mindig reagált, amikor Harry beszélt hozzá.
   Harry megborzongott és becsukta a szemét, miközben Liam átölelte Harry vállát. Harry érezte, hogy Liam könnycseppjei a nyakába csöpögnek és a szabad kezével megfogta a barátja fejét, belemarkolva a hajába. Zayn és Niall megfogták Louis másik kezét és egy pillanatig álltak ott együtt, csak nézték Louist.
   - Miért nem mondtad el nekünk? Miért nem mondtad el nekem? - suttogta Harry Louis fülébe és észrevette, hogy Liam az orra alatt motyog.
   - Miért voltál ennyire buta és makacs? - folytatta Harry hangosan és mérgesen. Niall és Zayn felnézett. - Jobb, hogyha elkezdjük megszervezni a temetését, mert ha majd jobban lesz, akkor meg fogom ölni, amiért végig kellett néznünk ezt.
   - Harry! - a három másik fiú döbbenten tiltakozott. De a figyelmeztetést hirtelen egy hangos pittyegés szakította félbe. Visszhangzott az egész szoba tőle. Mindannyian felálltak és letaglózva körbenéztek. Zayn Liamre pillantott. - Mi folyik itt? - ezután egy riasztó elkezdett szólni. A szívritmus számláló monitor elkezdett villogni és Harry kétségbeesetten bámult. Nem! Nem! NEM!
   - Kibaszottul ne merészeld ezt! - kiáltotta, majd Louis keze felé nyúlt és megragadta azt.
   - Harry! - kiáltotta Liam és próbálta elhúzni őt.
   - NEM! - sikoltott fel Harry, miközben rázta öntudatlan barátja karját, mint egy rongybabát. - Kibaszottul ne merészeld ezt Tomlinson! Ne merészeld! Én mondom neked, kibaszottul ne csináld ezt!
   - Harry!
   Hirtelen erőteljesen hátrébb tolta őket pár felnőtt, majd orvosok és nővérek egy csoportja Louis ágya  köré tódult. Harry azzal a férfival harcolt, aki az ajtó felé tolta őt. - NEM! LOUIS! Ne! LOUIS, ne! - érezte, hogy az erős kezek megmarkolják őt a derekánál és hátrafelé húzzák őt. Rugdalózott és kiabált, próbálta szabaddá tenni magát.
   - Harry! - kiáltotta Liam Harry fülébe. - Ki kell innen mennünk , mert itt útban vagyunk.
   - Nem! Louis... - Harry hátraesett, át az ajtón, Liamnek sikerült elkapnia őt. Harry abbahagyta a harcolást és az ágyat bámulta. A nővérek beszélgettek és leszedték a vezetékeket. Harry látása elhomályosodott. - Kurvára nem próbálj meg itt hagyni... - suttogta és Liam karjaiban összetört.
   Az ablakon át látták, amint egy nővér gyógyszert adagol az infúzióba. Egy másik nővér Louis mellkasáról lehúzta a pólóját, majd a kék ruhás orvos két tappancsot helyezett a csupasz, hófehér bőrére. - Töltsétek 200-ra! Kész! Mehet! - A pattogó hangot félelmetes ropogás is kísérte, amikor Louis háta ívben felemelkedett az ágyról. De a riasztó még mindig szólt. Az orvos egy újabb adag adrenalint kért. - Töltés! Mehet! - Louis háta újra megemelkedett. De a riasztó még mindig hangosan szólt. - Töltés! Mehet! - A riasztó megállt és a ritmikusan csipogó hang visszatért. Harry és Liam remegve a padlóra süllyedt. Jézus Krisztus.

2. fejezet (3. rész)

  Szerda éjjel, 23:29

   Abban a pillanatban, hogy Bill lelassított a kórház parkolójában, mind a négyen kicsatolták az öveiket és kiugrottak a kocsiból - habár az autó még mindig mozgott.ű
   - Fiúk! - kiáltott káromkodva Bill. - Ne... - eredménytelenül. Rálépett a fékre és Mark kiugrott az anyósülésről, majd futva követte a fiúkat. Amennyire aggódtak a fiúk a barátjukért, amennyire veszélyes volt testőr nélkül lenniük nyilvánosan. Harry és Niall beszáguldott a sürgősségi osztályra, őket szorosan követte Liam és Zayn. A recepció előtt megtorpantak, erősen lihegtek. - Louis Tomlinson! - kiáltotta Harry. - Hol van?
   A nő rápillantott, nem volt meglepődve a hangnemen, de Harryt ez nem érdekelte és újra morgott egyet. - Hol van?
   - Fiúk! - kiáltott Julie a lépcsőházból. Mindannyian megpördültek és odafutottak hozzá.
   - Mi folyik itt? Jól van? Mi történt? Fel fog épülni? Mit mondott az orvos? Láthatjuk őt? - egyszerre zúdították a kérdéseiket Juliera.
   Julie feltartotta a kezét. - Nyugodjatok le. Nézzétek, az orvosok épp most próbálják stabilizálni őt. Egy doktor pár perc múlva beszélni fog velünk, amikor készek lesznek. Gyertek fel az intenzív osztályra és várjatok velem.
   Harry érezte, hogy a vér kifut az arcából. - Az intenzíven van? - Ez rosszat jelent, nagyon rosszat. Emberek haltak meg az intenzív osztályon. Az unokatestvére is meghalt az intenzíven.
   - Igen, édesem - bólintott Julie egy lágy, szimpatikus mosollyal -, az intenzív osztályon van.
   Harry érezte, hogy a lábai feladják a szolgálatot.
   - Héé - kiáltott Liam rémületében, majd elkapta őt a kezei alatt és felállította -, nyugodj meg, Harry. Minden rendben. - Ő is rendben lesz. Az intenzív osztály váróterme modern és fényes hely volt. Kórházi szag volt és volt a helynek egy kis rituális érzete. Harry utálta ezt a látványt. Eltérően a többiektől, Harry nem ült le a puha székekre, helyette fel-alá járkált a műpadlón. Rosszul érezte magát. És félt - annyira félt, hogy remegett mindene. Louis nem halhat meg -az nem történhet meg. Harry soha nem tenné azon túl magát. Nem tudna Louis nélkül élni... Louis egy része volt neki... Louis és a hiperaktivitása... a könnyű nevetése és a végtelen pozitivitása. Ők ketten testvérek voltak, egy csapat, bűntársak... Louis és a buta sapkái és a könnyűsége, a csodálatos meleg ölelései, a butácska hangja és a meleg öltözködési érzéke.
   Harry nem tudta, hogy sírt addig, ameddig Niall hirtelen át nem ölelte és a vállához húzta őt. Zokogott, Harry megragadta a barátját szorosan és mondott egy imát Istennek, hogy ne vegye el a barátját.
   Másfél óra telt el, mikor az orvos odament hozzájuk beszélni velük. Ahogy közeledett az orvos, a 4 fiú köré nyüzsgött  és hihetetlen sebességgel kérdéseket kérdezgettek. Julienak hangosan fütyülnie kellett, hogy a fiúk csöndben maradjanak és a doktor tudjon beszélni.
   - Helló! - mondta a nő nyugodtan - Dr. Howard vagyok - majd rápillantott Juliera. - Maga Julie Somerville? - Julie bólintott, majd a doktor megnézte a jegyzeteit. - Úgy tudom, hogy hatásköre van Louis jólléte felett a szülei távollétében, igaz?
   - Igen - bólintott. - A szülei már úton vannak, de egypár órába beletelik, mire ideérnek. Mi a helyzet?
   A doktor összeszorította az ajkait és Harry visszatartotta a lélegzetét, közben Niall csuklóját szorongatta fájdalmasan erősen. - A tesztek még mindig folyamatban vannak, ebben a pillanatban is, de a kezdeti diagnózisunk szeptikus sokk.
   - Vérmérgezés? - lihegett Julie.
   - Igen - bólintott a doktor komolyan. - Az összes súlyos szeptikus tünetet produkálja. - Egy pillanatra az ajkába harapott, szinte fájdalmas volt nézni. - Figyelmeztetnem kell titeket, hogy ez nagyon komoly. Louis nagyon beteg és nem reagál túl jól a kezeléseinkre. A vérmérgezés okát igazán meg kéne találnunk. Bármilyen információ, amit tudtok, segíthet meghatározni  fertőzés eredetét.
   Harry szíve a torkában dobogott és le kellett ülnie. Már hallott a vérmérgezésről - olyan valami az, amit agyhártyagyulladástól lehet kapni és az agyhártyagyulladás akár ölhet is... nagyon gyorsan.
   - Mondjátok - mondta a doktor -, panaszkodott mostanában Louis arra, hogy betegnek érzi magát?
   Julie a fiúkra nézett és Liam bólintott. - Nem egészen betegnek,,, A múlt héten próba közben meghúzta egy izmát a hátában és sok fájdalmat okozott ez neki.
   - Melyik oldalon? - kérdezte a doktor hirtelen és kicsit élesen, felcsigázva ezzel a fiúkat.
   - A bal oldalon - dadogta Liam.
   - És másként mozgott? Beteg volt vagy volt hasmenése?
   - Öö... - gondolkodott Harry erősen -, elég fáradt volt, de nagyon sűrű napirendünk volt. Lehet, hogy emiatt lehet beteg? Nem vagyok biztos benne.
   - Mostanában elég sokat járt vécére - Niall egy biztos bólintással szólalt meg.
   És most, hogy Harry ezen gondolkodott, Louis tényleg nagyon sokat járt vécére mostanában. Harry emlékezett az aznapi reggelire, Louis gyors lelépésére, a próba közbeni számos alkalomra és a show előtt, a sminkszobából is gyorsan lelépett. Louis azt mondta, hogy csak az idegesség miatt volt az. Talán már akkor is beteg volt és csak valami hülye indok miatt, ami Louis fejében volt, csak amiatt nem mondta el. Ettől Harry bűnösnek érezte magát - észre kellett volna vennie. Louis a legjobb barátja volt és még ha Louis nem is mond semmit, Harrynek attól még tudnia kéne, hogy a barátja beteg. - Mostanában nem is evett túl sokat - adta hozzá hangosan és észrevette, hogy ez igaz, miközben kimondta. Bizonyára a mai reggeli nem volt valami étvágygerjesztő, de rájött, hogy nem ez volt az egyetlen étel, amit Louis nem evett meg. Előző este alig evett meg egy fél hamburgert, ebédnél a fél szendvicsét eldobta és az előző reggelen csak egy szelet pirítóst kóstolt meg. Komolyan, hogyan nem vehette észre ezt Harry? Istenem, felakarta pofozni magát jól és helyesen, hogy ilyen hülye volt.
   - Mi volt a helyzet a hangulatával? - kérdezte dr. Howard és körbenézett rajtuk.
   - Nos, amit mondtam - válaszolt Harry hűvösen -, fáradt volt. Általában az egész helyet feldobta a hangulatával, de az elmúlt pár napban nagyon csendes volt. Azt gondoltuk, hogy a kimerültség végre elérte őt is.
   A doktor bólintott. - Oké, és hogy tisztázzuk, allergiás Louis a Penicillinre?
   - Igen - erősítette meg Julie.
   - Jól van, nos, ez nagyon hasznos volt. Ahogy megtudunk többet, jövök és beszélek veletek.
   - Köszönjük, doktornő - válaszolt Julie egy sóhajtással.
   A várakozás a fejleményekért még rosszabb volt, mint az X-Faktor döntője. Harry egyfolytában remegett. Teljesen rosszul érezte magát - a fejében mindenféle szörnyű dolgot elképzelt. Miután az orvos elment, Liam odajött hozzá és leült mellé, majd szorosan megölelte őt. Niall leült Liam másik oldalára, majd csatlakozott az öleléshez és Zayn Harry másik oldalán üt.
   Legalább a többiek itt vannak, gondolta Harry, de... ez nem ugyanaz Louis bohóckodása nélkül.

2. fejezet (2. rész)

  Vasárnap - 4 nappal az összeomlás előtt

   - Liam, még mindig elhibázod az ütemet a második sornál. Emlékezz arra, hogy a végszó előtt kétszer megy le az ütem - kiáltotta Ron az állványról.
   Liam összeráncolta a homlokát és a lábával kezdte dobolni a ritmust. Ron odafordult Louishoz. - És Louis, neked gyorsabban kéne majd sétálnod, mert te 4 lépéssel a többiek mögött vagy.
   Louis bólintott, de belül elfintorodott. A furcsa érzés, amivel szerdán ébredt fel, lassan tompa, lüktető fájdalommá alakult át - ami rosszabb volt, mikor sétált vagy hirtelen megmozdult. Nyilván meghúzott egy izmot valahol a hátában, de nem sokat tudott tenni érte. A shownak folytatódnia kell, ahogy a szólás tartja.
   Még mindig nem érezte teljesen jól magát és az aréna hideg levegője miatt kirázta a hideg.
   Liam odafordult hozzá és Louis látta, hogy a stressz szétárad a barátja arcán. - Jól vagy? - kérdezte Liam.
   - Jól vagyok - vonta meg a vállát Louis, nincs értelme, hogy növelje a nyomást, úgyis alig tudna valaki segíteni neki. Egy kis idő, pihenés és talán jég, amire szüksége van - és talán néhány óra alvás, valamint vitaminok.
   Csakhogy nem kap időt a pihenésre és a hétfői próba olyan szenvedés volt, alig tudott járni, nemhogy sétálni, de elkerülte a gyanút. Az oldalában lévő lüktető fájdalom miatt betegnek kezdte érezni magát, szóval vett be Ibuprofent és Paracetamolt, mielőtt felment a színpadra - így az éneklésre tudott koncentrálni, ahelyett, hogy megpróbált nem hányni a versszakok közben. Az racionális, hogyha szerdán az LG Arénában a nagy koncertjüknek vége lesz, és még mindig érez fájdalmat, akkor elmegy majd orvoshoz. Így a csütörtök és a péntek pihenőnap lehet neki a kisebb, hétvégi koncertek előtt. Senki nem szeretne stresszelni miatta. Csak annyit kell csinálnia, hogy a fájdalmat kibírja csütörtök reggelig és ha akkor szükséges, bevesz néhány megfelelő fájdalomcsillapítót.
   Sajnos azok most nem segítenek rajta. Amint a zene megszólalt, elkezdett előre sétálni a jel felé. Az oldalában lévő fájdalom émelyítően lüktetővé nőtt és ez társult a gyomrában lévő gyanús érzéssel, amiatt, hogy az Ibuprofent kaja nélkül vette be. Az egyik kezét a szájára kellett raknia, mielőtt túlságosan rosszul lesz. Pechére Ron látta ezt.
   - Állj! - kiáltotta Ron és a zene elhallgatott. A többiek lépés közben megálltak meglepetten, a levegő is megfagyott körülöttük. Ron átkocogott és hatásosan felugrott a színpadra. - Louis? Jól vagy? Mi a baj, fiam? - kérdezte, miközben odament hozzá.
   A hányás kényszere már elmúlt, ahogy ő ott állt, de a fájdalom megmaradt. Látta a szeme sarkából, amint Harry és a többiek odamennek hozzá és az arcára ragasztotta a legbátrabb mosolyát - remélte, hogy a rendező megtudja beszélni a dolgokat, mielőtt a fiúk hallanák.
   - Bocsi, igazán semmi - kért bocsánatot Louis. - Jól vagyok. Őszintén.
   - Nem igazán tűnik ez semminek, fiam - válaszolt Ron. - Krétafehér vagy. Gyerünk, ülj le.
   Louis-nak nem volt választása, követte Ront, ahová vezette őt és megkönnyebbülten leült a színpad szélére.
   - Mi a baj? - kérdezte Harry, amint közeledett.
   - Kitalálom - válaszolt Ron Harry válla felett -, betegnek érzed magad, Louis?
   Harry Ron mellé állt és az arca valódi aggodalomra váltott miközben kezét Louis arcára szorította. - Beteg vagy, LouLou?
   Louis-nak most volt választása, elmondja az igazat arról, hogy mekkora fájdalmai vannak és ezzel megteremti a pánik és felhajtás rémálmát... vagy valami jelentéktelen dologgal letisztázza magát. Rápillantott Harry aggódó szemeire és Liam aggódó arcára és tudta, hogy az utóbbit fogja választani - emiatt része ennek a csapatnak. Nem hagyja el őket, amikor szükségük van rá.
   - Csak meghúztam egy izmot a hátamban és egy kicsit fáj, amikor sétálok - válaszolt.
   Harry hátrébb lépett, összekulcsolta a kezeit, lebámulr Louis-ra, a zöld szemei egybefonódtak Louis kék szemeivel. Louis érezte, hogy az arca lángolni kezd a vizsgálódás miatt. - De mennyire fáj? - kérdezte Harry. - És ne hazudj. - Louis már felfedezte, hogy nehéz Harry-nek hazudni. Talán a fürtjei miatt - elítélik őt.
   - Öö, eléggé fáj -rezzent össze, mialatt a többiek felnyögtek -, de jól vagyok, csak be kell vennem a fájdalomcsillapítókat.
   - Fájdalomcsillapítókat? - kérdezte Ron élesen.
   - Csak néhány Ibuprofen.
   Ron is karba tette a kezeit. - Mikor kezdődött? Vasárnap, amikor a többiek mögött futottál?
   - Ööö... - még egyszer összerezzent -, igen.
   - Jézus Krisztus, Tomlinson! Miért nem mondtad el nekünk? - ordított Ron.
   - Csak meghúztam egy izmot! - tiltakozott Louis. - Jól vagyok. Csak akkor fáj, ha táncolok és már sokkal jobb, mint vasárnap volt - dacosan lábra ugrott, valahogy képes volt az ájulást megakadályoznia az émelyítő érzés miatt, amit a mozgás küldött a gyomrának. - Ne csináljatok bolhából elefántot. Ne vesztegessük az időnket, menjünk vissza próbálni. El tudok viselni egy kis fájdalmat.
   - De Louis, hogyan fogsz... - kezdte Liam, de Louis közbevágott, sokkal élesebben, mint gondolta volna.
   - Miért nem magad és a második versszakbeli időzítések miatt aggódsz, Liam?
   Döbbent pillanat volt ez, mindenki Louist bámulta meglepetten. Igen, talán ez túl durva volt és nagyon kikelt önmagából, de nem akarta, hogy aggódjanak miatta.
   - Oké - mondta lassan Ron néhány kínos másodperc után -, ööö... kezdjük előről, oké?

2. fejezet (1. rész)

   Szerda reggel - 1 héttel Louis összeomlása előtt

   Niall szüntelenül csörgő ébresztőórájára kelt fel Louis. Olyan kísérteties hangja volt, ami sértette a fület és a fogaid összekoccantak miatta. Felnyögött, vakon egy párnáért nyúlt és a barátja felé dobta. A tompa üvöltés közölte vele, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie.
   - Kapcsold ki! - nyafogott a barátjának, majd a fejét a takaró alá dugta, hogy megpróbálja enyhítn az őrült zajt.
   Beletelt néhány hosszú másodpercbe, de Niall végre kigördült az ágyból és kikapcsolta az ébresztőt. Louis megkönnyebbülten felsóhajtott a beálló csendben és lehunyta a szemét. Szóval... még egy őrült nap... juhú! Ne feledd, hogy itt még nem volt olyan nap az X Faktor élő adásaitól kezdve, hogy ne lett volna zseniális. Azonban ez nem azt jelentette, hogy nem szeretett az ágyában lenni... Fészkelődött az ágyában, hogy kényelmesebb pozíciót találjon. A matrac miatt a bal oldalát furcsának érezte. Az érzés nem múlt el és Louis újra sóhajtott egyet, majd a hátára fordult. Szórakozottan dörzsölgette a csípője fölötti területet és az öregedésen merengett. 19 évesen gyorsabban közeledett a kora a feltételezett érettséghez, de biztosan nem kéne ilyen gyorsan izomfájdalmat kapnia. Az oldala nem éppen fájt, de úgy érezte... furcsa volt, fájdalommal teli - mint egy öltés. Valószínűleg csak egy mellékhatása volt a fájó gyomrának, amit pár nappal ezelőtt kapott el - nem mintha beszélt volna a fiúknak róla. Így is már teli volt a hócipőjük a fiúknak a koncertekkel, így nem akarta őket idegesíteni egy kis gyomorgörccsel. Különben is, nem volt fizikálisan beteg... csak egy kis jelentéktelen fájdalom van lent a hasában és néhány igen kellemetlen  utazás a fürdőszobába. Könnyű volt ám ezt fedezni, amíg nyugodt és vidám maradt, valamint őrült, mint amilyen általában szokott lenni. Különben is, a fájdalom csökkent valamelyest a rendszeresen szedett paracetamol miatt. De miért beszél erről... Felült az ágyban és egyszerre elkezdett a világ forogni. Zihált, majd lecsukta a szemeit és elszámolt tízig, mielőtt újra kinyitotta volna azokat. Ezúttal a szoba nem forgott, óvatosan felemelte a takarót és kicsúszott az ágyból. Ember, tényleg öregedik ő, ha egy gyors felüléstől már szédül. Minden bizonnyal nem fogja ezt megosztani a fiúkkal - sosem felejtenék ezt el.
   Elég hideg volt ezen a reggelen; a hotel szőnyege érdes volt a csupasz lába alatt és a szintén csupasz karja libabőrös lett, ahogy átment a fürdőszobába. Annak ellenére, hogy a szédülés már elmúlt, még mindig bizonytalanul állt a lábán, de mondta magának határozottan, hogy szedje össze magát, mert sok próbájuk lesz ma.
   Egyenesen a mosdókagylóhoz ment és nekilátott összeszedni a borotválkozáshoz szükséges dolgokat. Az ajtó újra kinyílt és Harry botorkált be, a szemei még félig csukva voltak. Csípőjével arrébb lökte Louis-t a mosdókagylónál, miközben a a fogkeféjéért nyúlt, megnevettetve ezzel Louis-t.
   - Jó reggelt, göndör!
   - Uh... - Harry meglátta magát a tükörben és Louis rákacsintott. Harry lassan elvigyorodott és incselkedve könyökkel meglökte őt. - Hé, mit borotválsz az arcodon? Szinte semmi nem nő azon.
   - Ne légy féltékeny rám - vágott vissza Louis, az ujjait végigfuttatta az állán. Hát nem volt Robbie Coltrane, de borostája már volt -, az miatt, hogy neked végképp nincs szőrzet az arcodon.
   Harry sértetten sóhajtott és erősen Louis homlokára csapott. Louis kuncogott és visszavágott, Harry arcára habot fújt. Ez az volt, ami volt: élet-halál harc. Harry a hóna alá beszorította Louis fejét, miközben Louis mindkettőjüket a falhoz nyomta, mialatt a fölényért tusakodtak.
   - Mit vihogtok itt mindketten ilyen korán? - kérdezte Niall nyűgösen, miközben belépett a fürdőszobába egy törülközővel. Bámulta őket, akik még mindig folytatták a játékharcot. - Ember, az agyamra mentek mindketten.
   - Óóó - gügyögött Harry, gyakorlatilag egy kézzel Louis-t fojtogatva. - Csak nem bal lábbal kelt fel a kicsi Niall ma?
   - Nem tudom, hogy mi nyugtalanítóbb. Az a tény, hogy hogyan tudtok ennyire vidámak lenni reggel, vagy az, hogy egymást ölelitek, miközben csak egy boxer van rajtatok.
   - Nos, mesélhetek arról, amit ma álmodtam - kezdte Louis mániákusan vigyorogva, de Niall feltartotta a kezét, így félbeszakította őt.
   - Kérlek ne. Szükségem van egy kávéra, mielőtt azt megosztod.



  Szerda éjjel (összeomlás után), 22:16

   Az automata ajtó kinyitódott és a mentősök a kocsival a várakozó orvosokhoz és nővérekhez száguldottak. A főmentős átvágott a legközelebbi kék ruhás orvoshoz és diktált, miközben sétáltak.
   - 19 éves, fehér férfi tüneteket produkál orvosi és szkeptikus sokkra. A vérnyomása 80/50 és esik folyamatosan, a légzése gyorsan csökken. Habár nem voltak nála eddig epilepsziára utaló dolgok, a helyszínen a páciensnek 2 percig tartó rohama volt és a szállítás közben újra volt, 3 és fél percig tartott. A páciens egy kisebb fejsérülést is elszenvedett, mert leesett egy emelvényről, kb. 2 méter magasról, de az öntudatlan állapota miatt a gerincvelő sérülésére utaló tüneteket nem tudtunk megállapítani. Úgy tűnik, hogy nem az esés az oka a páciens állapotának. A szemtanúk azt állítják, hogy először elájult, majd ennek következményeként esett le az emelvényről.
   - A vérnyomás esik lejjebb - mondta az egyik nővér, mialatt éppen csatlakoztatta a beteghez a szívmonitort -, már csak harmincat ver perceként... 25... 20...
   - Meg fog állni a szíve a betegnek - kiabálta az orvos a csapatának -, készítsék a defibrillátort.
   - Már csak 15... 10... - szólt a nővér.
   A szívmonitor riasztója elkezdett szólni és az orvos felemelte a készüléket. - 1 mg adrenalint és 200 Joule-ra töltsétek - a nővérek csinálták a dolgukat. Az orvos ráhelyezte a defibrillátor tappancsait a fiú mellkasára. - Mehet! - mindenki hátrább lépett és elsütötte a készüléket. A fiú háta megemelkedett az ágyról és a riasztás befejeződött.
   - 60-at ver percenként a szíve - mondta egy pillanat múlva a nővér.
   - Oké, vigyük a beteget a traumára. Azonnali vizsgálatot és vérképet kérek, valamint teljes biokémiai vizsgálatot. Csináljatok egy sürgős MRI-t is, amíg a beteg állapota stabil.

1. fejezet (3. rész)

Itt az 1. fejezet utolsó, azaz 3. része. Jó olvasást! :)


  Csütörtök, 06:03

   - Jó reggelt, ez a BBC reggeli hírei. Én Sian Williams vagyok. David Cameron aláírt egy megállapodást Barack Obamaval, hogy 2015-re az összes katonát eltávolítják Afganisztánból. Ezt a lépést habár keményen kritizálták, mert irreális a hadsereg vezetőjének ez, kezdeményezték azután, hogy az ENSZ tisztviselői elítélték az előrelépés hiányát a katonai visszavonulási program felvázolásában. Cameron és Obama jelenleg tárgyalnak az átadásról az afganisztáni hatóságokkal, de sokak szerint a megállapodás elhamarkodott reakció és halálra van ítélve. Erről a történetről többet fogunk beszélni, amikor Stuart Jemkins katonai rendőr itt lesz velünk a stúdióban.
   Sian kamerát váltott, amint belekezdett a következő történetbe és más előadásmódba váltott - ez nem volt nehéz. - Szintén hír, hogy Louis Tomlinson, a rendkívül sikeres fiúbanda, a One Direction tagja kórházba került tegnap este, miután összeomlott a koncert végén az LG Arénában, Birminghamben. A banda szóvivője nyilvánosságra hozott egy nyilatkozatot korábban, amely szerint Louis Tomlinson állapota kritikus, de stabil volt.
   A képernyő átkapcsolt egy klipre, amiben Mark bejelentést tesz a kórház lépcsőin. - Az orvosok még mindig vizsgálatokat végeznek, hogy meghatározzák Louis betegségének az okát. Megkértük a rejongókat, hogy maradjanak nyugodtak és ne gyűljenek a kórház köré - mivel könnyű hozzáférés kötelező más betegeknek. A banda hivatalos oldalán nyilvánosságra fogunk hozni időnként friss híreket Louis állapotáról. Köszönjük a megértést.



  Csütörtök, 10:17 - This Morning - Hollyval és Phillel

   - Most pedig - mondta Holly, a mosolya pedig elhalványult -, biztos vagyok, hogy mindannyian hallottátok a szívfacsaró híreket Louis Tomlinsonról - az egyik fiú a rendkívül sikeres, X Faktorban feltűnt fiúbandából, a One Directionból. Előző este kórházba szállították, miután összeomlott a színfalak mögött az LG Arénában. Még mindig kritikus állapotban van.
   - Igen - bólintott Phil -, szegény fiú. Tulajdonképpen be volt tervezve, hogy a banda megáll a stúdiónál egy kis beszélgetésre, de a körülmények miatt megérthető, hogy iért lett ez törölve. Viszont korábban fogadtunk egy telefonhívást tőlük, hogy hajlandóak pár percig a kórházból élőben beszélni.
   - Ami igazán rendes tőlük, figyelembe véve a körülményeket - mondta Holly.
   - Valóban - értett egyet Phil -, szóval összefogunk kapcsolódni a birminghami Queen Elizabeth Kórházzal most azonnal, ahol Harry, Liam, Niall és Zayn egész éjjel Louis mellett ültek az intenzív osztályon. Jó reggelt, fiúk!
   - Jó reggelt! - mormolták a fiúk egy privát váróteremből, ahol ültek. Harry védelmezően összegömbölyödött Liam karja alatt, reszketett és a fejét Liam karjába rejtette, miközben Niall és Zayn mellettük ültek csendesen, de összetörtnek néztek ki.
   - Nagyon értékeljük, hogy tudtok beszélni velünk - mondta Phil megnyugtatóan. - Nyilván nagyon zaklatottak vagytok és nagyon aggódtok Louisért, így először, vannak valami friss hírek az állapotáról? Megállapították már az orvosok a diagnózist?
   Liam volt az egyetlen, aki beszélt, a hangja érdes volt és erősebben megmarkolta Harryt, amikor a fiatalabb fiú rántott egyet magán. - Mi éppen most beszéltünk az orvossal, szerintem a menedzserünk éppen frissíti a weblapunkat, mialatt beszélünk. Az orvosok Louis vérmérgezéssel kezelik, ami a fővese fertőzésének komplikációja.
   Holly és Phil alig jutott szóhoz: Holly az egyik kezét a szája elé tette, Phil a fejét rázta kínjában.
   - Még mondig az intenzív osztályon van és a következő napokon ott is fog lenni - folytatta Liam. - Az orvosok szerint jól kéne Louis-nak a kezelésre reagálnia. Elkezdték az oxigén terápiát, antibiotikumokat és folyadékot adnak neki.
   - Kezd már megához térni? - kérdezte Phil.
   - Nem - válaszolta Zayn -, öntudatlan, amióta összeomlott.
   - És hogy tudtok megmérkőzni ezzel? - kérdezte Holly kedvesen. - Kimerültnek hallatszik a hangotok.
   - Ez nagyon nehéz... - válaszolt Niall, majd abbahagyta, mert képtelen volt folytatni. Liam megérintette a térdét finoman és elkezdett beszélni. - Nagyon nehéz azt látni, hogy Louis beteg. Olyan nekünk, mint egy testvér, ő a ragasztó, ami összetart mindannyiunkat - nyelt egyet Liam. - Nem hiszem, hogy bármelyikünk is aludt volna. Nem hiszem, hogy bármelyikünk tudna, ameddig nem ébred fel. Egyfajta tábort alakítottunk ki szobájában, ami őrületbe kergeti a nővéreket.
   - Ez csodálatos, gogy ott vagytok és támogatjátok őt - mondta Holly egy kis mosollyal. - Nyilván mindenki látja, hogy mennyire összeszoktatok az X Faktor óta. Úgy hiszem, hogy akkor most törölni fogjátok a birminghami koncerteket. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy a hétvége mnden bizonnyal törölve lesz.
   Liam, Niall és Zayn egymásra néztek. - Mi még semmit sem töröltünk- válaszolt Zayn lassan. - Nem akarjuk a rajongókat elhanyagolni. Louis megverne minket, ha ezt tennénk és nagyot tud ám ütni. De... nyilvánvalóan ő nem tud majd ott lenni és a rajongóknak kell egy kis idő, hogy újra hallhassák a szólóit. De mind a négyen próbáljuk majd a legjobb formánkat hozni, hogy a rajongók élvezhessék a showt.
   - Ez nagyszerű - válaszolt Holly - és köszönjük, hogy szántatok egy kis időt erre a beszélgetésre. Nyilván nagyon zaklatottak vagytok, szóval nem tartunk távol titeket tovább Louistól. A legjobbakat kívánjuk a barátotoknak, reméljük, hogy gyors lesz a felépülése.
   - Igen, minden jót, fúk - ismételte meg Phil.
   Amint a kapcsolat felbomlott, Holly megtörölte a szemeit. - Oh, hát ez szívfacsaró volt. Láttad a kicsi arcaikat?
   - Teljesen tönkretett őket a bandatársukkal történt dolog - bólintott Phil. - Nagyon szép, hogy ennyire törődnek egymással.
   Holly megrázta a fejét. - És szegény Harry nem tudta abbahagyni a sírást. Szegényke...

1. fejezet (2. rész)

    Szerda, 22:09 - LG Aréna

  A koncert csodálatos volt. A látvány olyan valójában, mint a a robbanóanyag. A fiúk ráadás után is még adtak ráadást és megsüketítette őket a véget nem érő sikoltozás, amit 14000 rajongó adott ki magából az arénában. Ilyen jól még sosem énekelték el a dalaikat a fiúk, még Louis-nak is sikerült elfelejtenie a fájó hátizmait és csak tombolt. Neki még arra is volt lehetősége, hogy elénekelhesse az új szólóját ráadásként és Harry megesküdött volna arra, hogy a tető majdnem leszakadt a közönség éljenzésétől és az ordítástól. Louis hangja nem kapott elég bizalmat. Fantasztikus éneked - boldog volt akkor is, ha csak a háttérben üét, nem akart a vezető helyért harcolni. Mindegyikük megölelte Louis-t a dal végén, ami még magasabbra emelte a sikoltozás hangerejét. Louis ragyogott, badarul aranyos és elégedett volt, Harry pedig megölelte őt újra. Valamiért különleges volt a boldog Louis, amit Harry ellenállhatatlannak talált. Persze az összes bandatársát testvérként szerette, de Louis különleges volt. Harry sosem érezte magát ennyire közel valakihez és ilyen kényelmesen ezelőtt. Igazi partnerek voltak bűnözésben, merték egymást minél jobban felháborítani a hülyeségeikkel és csínyekkel. Ők egymás zsebeiben éltek - néha szó szerint is, amikor olyan hangulatban voltak. De ők egymás bizalmasai is voltak, a vigaszt és a szeretetet is megtalálták egymásban. Nem volt panaszuk egymásra, fizikálisan és érzelmileg sem és a határaik hiánya gyakran döbbenetet váltott ki a kívülállóknál. A rajongók a kapcsolatukat ,,epikus brománcnak" hívták és persze, hogy sokszor a kameráknak játszottak, de az összes bohóckodásuk és az érzelmeik valóságosak voltak. De valójában zárt ajtók mögött sokkal pajkosabbak és kifejezőbbek voltak, ahol nem volt publikum.
  Az esti koncertet a rendkívül energikus Forever Young-gal fejezték be és az utolsó hangok közben a kivetítőn tűziáték volt látható.
  - Azta! - ordította Niall és felszökkent Harry vállára, miközben elhagyták a színpadot. Zayn mögöttük szökdécselt ujjongva és Liam nevetve ment a színfalak mögé.
  - Ez fantasztikus volt! - mondta Liam.
  - Nagyon csodálatos! - értett vele egyet Harry és pacsiztak egyet.
  - Hé Louis, várj meg! - üvöltötte Niall. Louis már majdnem a lépcsőnél volt a fiúk előtt és Harry látta, hogy nagyon bicegett - nyilvánvalóan felhasználta az összes energiáját a show közben. Niall kiabálására Louis elkezdett megfordulni, de megbotlott és megmarkolta az oldalát, az arca pedig eltorzult a fájdalomtól. Aztán a lábai kezdtek elgyengülni. Elakarta érni a korlátot és megfogni azt, de elhibázta és eltűnt a lépcsőn.
  Harry bármikor képes volt újra átélni azt a pillanatot és sokszor át is élte, olyankor az idő lelassult. Mindegyikük kiabálása és a sírás betegesnek hallatszott, mint egy elrontott hangfelvétel és a lábaik nem tudtak olyan gyorsan mozogni, amilyen gyorsan futni próbáltak. A valóságban azonban másodperceken belül a barátjuk mellett voltak. A személyzetük és a testőrök is azonnal odafutottak Louis-hoz, eltorlaszolva a lépcsőt sietségükben. Niall volt az első a bandából, aki elérte a pódium szélét és átugrotta a fém védőkorlátot, majdnem 2 méter magasról esett a földre. Harry követte őt gondolkodás nélkül - a becsapódás miatt megütötte a hátát és a térdeit, de nem törődött vele. Az emberek már Louis köré zsúfolódtak, hogy elzárják őt a nézőtér elől. A fiúk egy nyílást próbáltak keresni, amin keresztül befurakodhattak volna Loui-hoz és Harry hallotta, hogy valaki a mentőket hívja. Az egyetlen gondolat az volt a fejében, hogy oda kell mennie Louis-hoz azonnal.
  - Elnézést! - ordította, a tömegen keresztül próbált befurakodni. Viszont valaki erősen visszatolta őt.
  _ Menjetek hátrébb, fiúk! - mondta a fiúknak az egyik testőrük.
  - Nem, engedj át minket! Louis megsérült! - sírt Harry és próbált átbújni Steve karja alatt, a pánik pedig feltört Harryben. - Louis?! - kiabálta, de Steve erővel visszatartotta őt.
  - Fiúk, kérlek álljatok meg egyelőre - Harry azonban ezt meg sem hallotta, csak kétségbeesetten próbált átjutni az embereken. Hirtelen valaki hátrarántotta és erőteljesen megölelte.
  - Nyugodj meg, Harry - nyugtatgatta Zayn -, a mentősök már vizsgálják őt. Adj nekik néhány pervet.
  Liam próbált a fejek fölött átpillantani.
  - Jól van? . kérdezte követelően a testőröktől. Steve nem válaszolt, de az arca mindent elárult.
  Minden gondolkodás nélkül Harry kiszakította magát Zayn öleléséből és erővel átfurakodott a tömegen, mielőtt bárki is megtudta volna állítani őt. Amit ott látott, attól azonnal térdre ereszkedett a legjobb barátja mellé egy kétségbeesett kiáltás kíséretében.
  - Óvatosan - mondta a mentős határozottan -, ne lökd meg.
  Louis teljesen öntudatlan volt, Nyilvánvalóan nem mozdították el onnan a földről, ahol összeesett, csak feküdt ott sápadtan és ez hátborzongató volt. Nem volt semmi jel arra a huncutkodó mosolyára. A mentős egy rongyot szorított Louis fejének tetejére, de a szivárgó vér lassan az arca felé folyt.
  - Louis? - kérdezte Harry nyomatékosan és letörölte a vért az ujjával, majd a barátja ernyedt kezét megszorította. - Louis - suttogta -, ez nem vicces. Ne szórakozz. Gyerünk, nyisd ki a szemedet. - Finoman tenyerével megérintette Louis arcát és az természetellenesen forró és izzadt volt. Istenem, mindjárt lángol, olyan forró! De mielőtt Harry tovább pánikolt volna, Louis összerándult és Harry megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Jézusom, mindjárt megöli a barátját ezért - először megcsókolja, hogy minden rendben, majd megöli, mert őrülten megijesztette. Louis újra összerándult és elkezdett hevesen rázkódni. Harry sokkosan hátraesett.
  - Rohama van! - kiáltotta a mentős -, mindenki lépjen hátrébb és adjanak neki levegőt!
  Harry tehetetlenül lépdelt hátrafelé és abszolút horrorban nézte, amint Louis fájdalmasan eltorzult és az ajkai lassan elkezdtek lilulni.

1. fejezet (1. rész)

Véleményért és/vagy feliratkozásért nem harapok. :) 


   Kedd, 23:02 - valahol az M4-esen

  Harry kihalászta a zsebéből az iPhone-ját, véletlenül a könyökével oldalba bökte Niall-t és elolvasta az új üzenetét.
  - Haha, ez vicces, az anyukám épp most vette meg az új és megjavított Nokiát. Én mondtam nektek, hogy megfogja venni.
  - Hogy tud valami új és megjavított is lenni, ha az új? Mit kell azon megjavítani? - vágott vissza Louis szórakozottan, miközben a laptopján gépelt. Louis megszállottja a Twitternek. - Hé - mondta hirtelen -, szerintetek legális úgy vezetni az úton, hogy nem teljesen koncentrálsz oda, hanem csak követed a forgalmat?
  - Mi? - Harry horkantott egyet, miközben a barátja bordáiba könyökölt és nevetett. - Ne beszélj hülyeségeket, haver.
  - Én csak azt mondom - Louis megrántotta a vállát és aztán vigyorgott -, hogy például ha sikerülne egy gödröt ásnod Kínába és beleesnél, akkor megállnál a gravitáció miatt a Föld középpontjában?
  - Áss egy gödröt és én tollak bele, így kitudod majd találni - vágott vissza Harry automatikusan.
  - Aw, megcsinálnád ezt értem? Tényleg? Ez a legédesebb dolog. - Louis megrebegtette a szempilláit és aztán játékosan megszorította Harry combját. Harry izgett-mozgott és Liamre pillantott a kocsiban, aki szórakozottan nézte őket. Liam elfordult az ülésből és a kocsiajtónak nekidőlt, a lábait pedig a középső ülésre tette, amik összefonódtak Zayn lábaival. Ez ismerős látvány volt, mert Zayn-nek és Liam-nek az volt a szokása, hogy hagyták, hogy a végtagjaik egymásba fonódjanak, ha közel voltak egymáshoz. Harry azt gondolta, hogy ez vicces, mert bár Liam és Zayn legjobb barátok voltak, de heteroszexuálisak is, anélkül, hogy seggfejek lennének. De egymás, valamint Harry, Louis és Niall közelében elengedik magukat teljesen. A közelség és az érzelmi kötődés, ami Liam és Zayn között van, sokkal liberálisabb, mint ami a barátnőikkel volt és néha sokkal kevesebb a kínos pillanat is. Harry már régóta feladta a próbálkozást a fejében, hogy ésszerűsítse Zayn és Liam érzelmi kapcsolatát. Most már Harry elfogadta ezt és és úszott az árral együtt - különösen akkor, amikor jött Louis az őrült bohóckodásaival.
  Mint általában, Zayn már aludt, a kezei a mellkasán össze voltak kulcsolva és az álla lötyögött minden egyes lágy zötyögéskor. 20 percnél hosszabb utazáskor Zayn hiba nélkül elalszik, mielőtt elkezdődne a 21. perc. Liam sem volt sokkal jobb ennél, a szemei már neki is becsukódtak. Harry azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen könnyen eltudna aludni. Niall nem hajlamos arra, hogy távozik a nyilvánosság elől - mint Zayn és Liam tette -, hacsak nem fáradt hihetetlenül. Harry a jobb oldalára pillantott, az ír barátjára és mosolygott, mert látta, hogy Niall lankadtan pislogott miközben a telefonjával játszott. Harry érezte, hogy a szemei lankadni kezdenek és ásított is - talán tud egy kicsit szundítani ezek után.
  Úgy látsik, hogy Louis volt az egyetlen közülük, aki ébren minden pillanatban csintalan volt - nem számított, hogyan. Harry még sosem látta, hogy Louis pihentetné a szemeit - kivéve akkor, amikor vicces módon mutatta ezt be a kamerának. Emiatt Louis-ra mindig lehetett számítani, hogy a szórakozás forrása legyen utazások alatt és munkaidőben (mármint amikor nem játszott a pokoli laptopjával) és Harry csodálta a barátját ezért.
  Harry tekintete újra találkozott Liaméval és rámosolygott álmosan a legjobb barátjára. Liam olan volt neki, mint egy nagy tesó, mindig vigyázott a rendre, mindig nyílt és komoly volt, habár nem ő volt a legidősebb a bandában. Louis volt valójában a legidősebb - habár ez nem mindig látszott, abból, ahogyan viselkedett. Mindig mindenkit körülpattogott és elszúrta a dolgokat - Louis ingerlékeny volt. Niall kedves, aranyos volt. Zayn bájos volt és Harry, nos, ő volt a baba.
  Liam azonnal visszamosolygott Harry-re és épp mondani akart valamit, amikor a mosoly ráfagyott az arcára és Louis-ra bámult.
  - Hé, jól vagy? - kérdezte Louis-tól.
  Harry megfordult az ülésen és a szemöldökét ráncolta miközben látta, hogy Louis egy kis fintorral az arcán a fejét masszírozta.
  - Igen - válaszolta Louis, a fintorból pedig szinte azonnal mosoly lett -, csak kicsit fáj a fejem egész nap.
  Nem volt meglepetés, hogy ez új volt Harry-nek és Liam-nek. Louis nem szeretett panaszkodni. Két napba telt nekik kitalálni, hogy Louis meghúzott egy izmot a hátában próba közben vasárnap. Csak abból jöttek rá, mert nem tudott segíteni és hétfőn sántított, mert bekötötték a sérülését.
  - Miért nem próbálsz meg aludni? - javasolta Liam, de előre tudta, hogy Louis elengedi az ötletet a füle mellett egy nevetéssel, de Liam azt akarta, hogy komolyan vegye az ötletet - Liam aggódó barát volt. - Még mindig van másfél óra, mire Birminghambe érünk.
  - Lehet, hogy megpróbálom - bólintott Louis, Harry és Liam meglepetésére.
  Harry és Liam zavartan néztek egymásra, de nem szólaltak meg miközben látták, hogy a barátjuk lecsukja a laptopját és Zayn ülése mögé rakja.
  - Bárcsak lenne egy párnám - ásított Louis -, fogadok, hogy ez az ajtó keményebb, mint amilyennek látszik.
  Harry mosolygott és az egyik karját Louis nyaka köré csúsztatta és maga felé húzta a fiút. - Gyere ide, te bolond.
  Louis elvigyorodott és odabújt Harry nyakának hajlatához egy sóhajtással. A lehelet csiklandozta Harry bőrét.
  - A legjobb párna mindörökké - mormolta Louis és ezzel megnevettette Harry-t. Viszont abban a pillanatban, hogy elaludt Louis, a feje előrecsúszott - így Harry ösztönözte arre, hogy feküdjön le és a fejét az ölében pihentesse. Louis megcsinálta és ösztönösen összegömbölyödött. A kezeit Harry térde alá berakta és Harry viszonzásképpen a kezét a barátja hátára tette védelmezően, közel tartva őt magához. Aztán vigyorgott azon, amit a rajongók mondtak, mikor mondta nekik, hogy Louis egy nagy hízelgő és ezt egyáltalán nem szégyenli.
  - Aw - gügyögte Liam, megzavarva Harry merengését miközben felemelte a telefonját és csinált egy képet -, mosolyt a Twitternek! - Harry kiöltötte a nyelvét és visszarendeződött az ülésébe, otthagyva Louis-t szundikálni. Ha Zayn és Liam megúszta ennyivel, akkor ő és Louis is megtudja. Előnyt, hasznot kell szereznie. Nem mindennap van ilyen, hogy Louis ennyire könnyen elcsendesül, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nagyon kemény és kellemetlen fejfájása van. Ez nem is volt meglepő - a barátja halálosan kimerültnek tűnt az elmúlt napokban és a szeme alatti sötét karikák még feltűnőbbek most, mert a színpadi smink nem takarja el őket. Igaz, hogy mindegyiküknek vannak sötét karikáik és táskás a szemük, de Louis sápadt, finom bőre valami szörnyűt mutat nekik. Louis még mindig az egyik legaranyosabb fiú volt - és a lista tartalmazza Joe McElderry-t is! Senki nem tudja komolyan tagadni, hogy milyen ragyogó mosolya van Louis-nak - őszinte, ravasz és gonosz, néha pedig túl bájos. Habát Harry-n nagy volt a nyomás, de nem lendült át a ló másik oldalára. Szereti a lányokat - Simon szerint egy kicsit túlságosan is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem tudott ebből hasznot húzni.

Sziasztok!

Amint látjátok, itt majd a Room 317 című angol fanfiction-t fogom lefordítani nektek. A történet főszereplői Louis és Harry. Nekem ez az egyik kedvenc Larry-s törénetem, remélem majd nektek is tetszeni fog. A fejezeteket akkor tudom hozni, amint végeztem a fordításukkal, de próbálok majd minél hamarabb fejezetet hozni. Mivel a fejezetek nagyon hosszúak, így valószínűleg több részben hozok majd egy fejezetet.

Figyelmeztetés: A későbbi fejezetekben homoszexuális tartalom jelenhet meg! Én figyelmeztettem mindenkit, nem szeretném, ha ebből bármilyen bonyodalom is lenne.

Az eredeti történetet itt megtaláljátok.
Credit to: @Lellsy

És akkor itt egy kis rövid összefoglalás a történetből:
 Louisnak az a szokása, hogy nem panaszkodik. Harry utálja ezt, mert ha nem panaszkodsz, akkor rossz dolog történhet, ami például az intenzív osztályon végződhet...