2. fejezet (1. rész)

   Szerda reggel - 1 héttel Louis összeomlása előtt

   Niall szüntelenül csörgő ébresztőórájára kelt fel Louis. Olyan kísérteties hangja volt, ami sértette a fület és a fogaid összekoccantak miatta. Felnyögött, vakon egy párnáért nyúlt és a barátja felé dobta. A tompa üvöltés közölte vele, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie.
   - Kapcsold ki! - nyafogott a barátjának, majd a fejét a takaró alá dugta, hogy megpróbálja enyhítn az őrült zajt.
   Beletelt néhány hosszú másodpercbe, de Niall végre kigördült az ágyból és kikapcsolta az ébresztőt. Louis megkönnyebbülten felsóhajtott a beálló csendben és lehunyta a szemét. Szóval... még egy őrült nap... juhú! Ne feledd, hogy itt még nem volt olyan nap az X Faktor élő adásaitól kezdve, hogy ne lett volna zseniális. Azonban ez nem azt jelentette, hogy nem szeretett az ágyában lenni... Fészkelődött az ágyában, hogy kényelmesebb pozíciót találjon. A matrac miatt a bal oldalát furcsának érezte. Az érzés nem múlt el és Louis újra sóhajtott egyet, majd a hátára fordult. Szórakozottan dörzsölgette a csípője fölötti területet és az öregedésen merengett. 19 évesen gyorsabban közeledett a kora a feltételezett érettséghez, de biztosan nem kéne ilyen gyorsan izomfájdalmat kapnia. Az oldala nem éppen fájt, de úgy érezte... furcsa volt, fájdalommal teli - mint egy öltés. Valószínűleg csak egy mellékhatása volt a fájó gyomrának, amit pár nappal ezelőtt kapott el - nem mintha beszélt volna a fiúknak róla. Így is már teli volt a hócipőjük a fiúknak a koncertekkel, így nem akarta őket idegesíteni egy kis gyomorgörccsel. Különben is, nem volt fizikálisan beteg... csak egy kis jelentéktelen fájdalom van lent a hasában és néhány igen kellemetlen  utazás a fürdőszobába. Könnyű volt ám ezt fedezni, amíg nyugodt és vidám maradt, valamint őrült, mint amilyen általában szokott lenni. Különben is, a fájdalom csökkent valamelyest a rendszeresen szedett paracetamol miatt. De miért beszél erről... Felült az ágyban és egyszerre elkezdett a világ forogni. Zihált, majd lecsukta a szemeit és elszámolt tízig, mielőtt újra kinyitotta volna azokat. Ezúttal a szoba nem forgott, óvatosan felemelte a takarót és kicsúszott az ágyból. Ember, tényleg öregedik ő, ha egy gyors felüléstől már szédül. Minden bizonnyal nem fogja ezt megosztani a fiúkkal - sosem felejtenék ezt el.
   Elég hideg volt ezen a reggelen; a hotel szőnyege érdes volt a csupasz lába alatt és a szintén csupasz karja libabőrös lett, ahogy átment a fürdőszobába. Annak ellenére, hogy a szédülés már elmúlt, még mindig bizonytalanul állt a lábán, de mondta magának határozottan, hogy szedje össze magát, mert sok próbájuk lesz ma.
   Egyenesen a mosdókagylóhoz ment és nekilátott összeszedni a borotválkozáshoz szükséges dolgokat. Az ajtó újra kinyílt és Harry botorkált be, a szemei még félig csukva voltak. Csípőjével arrébb lökte Louis-t a mosdókagylónál, miközben a a fogkeféjéért nyúlt, megnevettetve ezzel Louis-t.
   - Jó reggelt, göndör!
   - Uh... - Harry meglátta magát a tükörben és Louis rákacsintott. Harry lassan elvigyorodott és incselkedve könyökkel meglökte őt. - Hé, mit borotválsz az arcodon? Szinte semmi nem nő azon.
   - Ne légy féltékeny rám - vágott vissza Louis, az ujjait végigfuttatta az állán. Hát nem volt Robbie Coltrane, de borostája már volt -, az miatt, hogy neked végképp nincs szőrzet az arcodon.
   Harry sértetten sóhajtott és erősen Louis homlokára csapott. Louis kuncogott és visszavágott, Harry arcára habot fújt. Ez az volt, ami volt: élet-halál harc. Harry a hóna alá beszorította Louis fejét, miközben Louis mindkettőjüket a falhoz nyomta, mialatt a fölényért tusakodtak.
   - Mit vihogtok itt mindketten ilyen korán? - kérdezte Niall nyűgösen, miközben belépett a fürdőszobába egy törülközővel. Bámulta őket, akik még mindig folytatták a játékharcot. - Ember, az agyamra mentek mindketten.
   - Óóó - gügyögött Harry, gyakorlatilag egy kézzel Louis-t fojtogatva. - Csak nem bal lábbal kelt fel a kicsi Niall ma?
   - Nem tudom, hogy mi nyugtalanítóbb. Az a tény, hogy hogyan tudtok ennyire vidámak lenni reggel, vagy az, hogy egymást ölelitek, miközben csak egy boxer van rajtatok.
   - Nos, mesélhetek arról, amit ma álmodtam - kezdte Louis mániákusan vigyorogva, de Niall feltartotta a kezét, így félbeszakította őt.
   - Kérlek ne. Szükségem van egy kávéra, mielőtt azt megosztod.



  Szerda éjjel (összeomlás után), 22:16

   Az automata ajtó kinyitódott és a mentősök a kocsival a várakozó orvosokhoz és nővérekhez száguldottak. A főmentős átvágott a legközelebbi kék ruhás orvoshoz és diktált, miközben sétáltak.
   - 19 éves, fehér férfi tüneteket produkál orvosi és szkeptikus sokkra. A vérnyomása 80/50 és esik folyamatosan, a légzése gyorsan csökken. Habár nem voltak nála eddig epilepsziára utaló dolgok, a helyszínen a páciensnek 2 percig tartó rohama volt és a szállítás közben újra volt, 3 és fél percig tartott. A páciens egy kisebb fejsérülést is elszenvedett, mert leesett egy emelvényről, kb. 2 méter magasról, de az öntudatlan állapota miatt a gerincvelő sérülésére utaló tüneteket nem tudtunk megállapítani. Úgy tűnik, hogy nem az esés az oka a páciens állapotának. A szemtanúk azt állítják, hogy először elájult, majd ennek következményeként esett le az emelvényről.
   - A vérnyomás esik lejjebb - mondta az egyik nővér, mialatt éppen csatlakoztatta a beteghez a szívmonitort -, már csak harmincat ver perceként... 25... 20...
   - Meg fog állni a szíve a betegnek - kiabálta az orvos a csapatának -, készítsék a defibrillátort.
   - Már csak 15... 10... - szólt a nővér.
   A szívmonitor riasztója elkezdett szólni és az orvos felemelte a készüléket. - 1 mg adrenalint és 200 Joule-ra töltsétek - a nővérek csinálták a dolgukat. Az orvos ráhelyezte a defibrillátor tappancsait a fiú mellkasára. - Mehet! - mindenki hátrább lépett és elsütötte a készüléket. A fiú háta megemelkedett az ágyról és a riasztás befejeződött.
   - 60-at ver percenként a szíve - mondta egy pillanat múlva a nővér.
   - Oké, vigyük a beteget a traumára. Azonnali vizsgálatot és vérképet kérek, valamint teljes biokémiai vizsgálatot. Csináljatok egy sürgős MRI-t is, amíg a beteg állapota stabil.