2. fejezet (1. rész)

   Szerda reggel - 1 héttel Louis összeomlása előtt

   Niall szüntelenül csörgő ébresztőórájára kelt fel Louis. Olyan kísérteties hangja volt, ami sértette a fület és a fogaid összekoccantak miatta. Felnyögött, vakon egy párnáért nyúlt és a barátja felé dobta. A tompa üvöltés közölte vele, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie.
   - Kapcsold ki! - nyafogott a barátjának, majd a fejét a takaró alá dugta, hogy megpróbálja enyhítn az őrült zajt.
   Beletelt néhány hosszú másodpercbe, de Niall végre kigördült az ágyból és kikapcsolta az ébresztőt. Louis megkönnyebbülten felsóhajtott a beálló csendben és lehunyta a szemét. Szóval... még egy őrült nap... juhú! Ne feledd, hogy itt még nem volt olyan nap az X Faktor élő adásaitól kezdve, hogy ne lett volna zseniális. Azonban ez nem azt jelentette, hogy nem szeretett az ágyában lenni... Fészkelődött az ágyában, hogy kényelmesebb pozíciót találjon. A matrac miatt a bal oldalát furcsának érezte. Az érzés nem múlt el és Louis újra sóhajtott egyet, majd a hátára fordult. Szórakozottan dörzsölgette a csípője fölötti területet és az öregedésen merengett. 19 évesen gyorsabban közeledett a kora a feltételezett érettséghez, de biztosan nem kéne ilyen gyorsan izomfájdalmat kapnia. Az oldala nem éppen fájt, de úgy érezte... furcsa volt, fájdalommal teli - mint egy öltés. Valószínűleg csak egy mellékhatása volt a fájó gyomrának, amit pár nappal ezelőtt kapott el - nem mintha beszélt volna a fiúknak róla. Így is már teli volt a hócipőjük a fiúknak a koncertekkel, így nem akarta őket idegesíteni egy kis gyomorgörccsel. Különben is, nem volt fizikálisan beteg... csak egy kis jelentéktelen fájdalom van lent a hasában és néhány igen kellemetlen  utazás a fürdőszobába. Könnyű volt ám ezt fedezni, amíg nyugodt és vidám maradt, valamint őrült, mint amilyen általában szokott lenni. Különben is, a fájdalom csökkent valamelyest a rendszeresen szedett paracetamol miatt. De miért beszél erről... Felült az ágyban és egyszerre elkezdett a világ forogni. Zihált, majd lecsukta a szemeit és elszámolt tízig, mielőtt újra kinyitotta volna azokat. Ezúttal a szoba nem forgott, óvatosan felemelte a takarót és kicsúszott az ágyból. Ember, tényleg öregedik ő, ha egy gyors felüléstől már szédül. Minden bizonnyal nem fogja ezt megosztani a fiúkkal - sosem felejtenék ezt el.
   Elég hideg volt ezen a reggelen; a hotel szőnyege érdes volt a csupasz lába alatt és a szintén csupasz karja libabőrös lett, ahogy átment a fürdőszobába. Annak ellenére, hogy a szédülés már elmúlt, még mindig bizonytalanul állt a lábán, de mondta magának határozottan, hogy szedje össze magát, mert sok próbájuk lesz ma.
   Egyenesen a mosdókagylóhoz ment és nekilátott összeszedni a borotválkozáshoz szükséges dolgokat. Az ajtó újra kinyílt és Harry botorkált be, a szemei még félig csukva voltak. Csípőjével arrébb lökte Louis-t a mosdókagylónál, miközben a a fogkeféjéért nyúlt, megnevettetve ezzel Louis-t.
   - Jó reggelt, göndör!
   - Uh... - Harry meglátta magát a tükörben és Louis rákacsintott. Harry lassan elvigyorodott és incselkedve könyökkel meglökte őt. - Hé, mit borotválsz az arcodon? Szinte semmi nem nő azon.
   - Ne légy féltékeny rám - vágott vissza Louis, az ujjait végigfuttatta az állán. Hát nem volt Robbie Coltrane, de borostája már volt -, az miatt, hogy neked végképp nincs szőrzet az arcodon.
   Harry sértetten sóhajtott és erősen Louis homlokára csapott. Louis kuncogott és visszavágott, Harry arcára habot fújt. Ez az volt, ami volt: élet-halál harc. Harry a hóna alá beszorította Louis fejét, miközben Louis mindkettőjüket a falhoz nyomta, mialatt a fölényért tusakodtak.
   - Mit vihogtok itt mindketten ilyen korán? - kérdezte Niall nyűgösen, miközben belépett a fürdőszobába egy törülközővel. Bámulta őket, akik még mindig folytatták a játékharcot. - Ember, az agyamra mentek mindketten.
   - Óóó - gügyögött Harry, gyakorlatilag egy kézzel Louis-t fojtogatva. - Csak nem bal lábbal kelt fel a kicsi Niall ma?
   - Nem tudom, hogy mi nyugtalanítóbb. Az a tény, hogy hogyan tudtok ennyire vidámak lenni reggel, vagy az, hogy egymást ölelitek, miközben csak egy boxer van rajtatok.
   - Nos, mesélhetek arról, amit ma álmodtam - kezdte Louis mániákusan vigyorogva, de Niall feltartotta a kezét, így félbeszakította őt.
   - Kérlek ne. Szükségem van egy kávéra, mielőtt azt megosztod.



  Szerda éjjel (összeomlás után), 22:16

   Az automata ajtó kinyitódott és a mentősök a kocsival a várakozó orvosokhoz és nővérekhez száguldottak. A főmentős átvágott a legközelebbi kék ruhás orvoshoz és diktált, miközben sétáltak.
   - 19 éves, fehér férfi tüneteket produkál orvosi és szkeptikus sokkra. A vérnyomása 80/50 és esik folyamatosan, a légzése gyorsan csökken. Habár nem voltak nála eddig epilepsziára utaló dolgok, a helyszínen a páciensnek 2 percig tartó rohama volt és a szállítás közben újra volt, 3 és fél percig tartott. A páciens egy kisebb fejsérülést is elszenvedett, mert leesett egy emelvényről, kb. 2 méter magasról, de az öntudatlan állapota miatt a gerincvelő sérülésére utaló tüneteket nem tudtunk megállapítani. Úgy tűnik, hogy nem az esés az oka a páciens állapotának. A szemtanúk azt állítják, hogy először elájult, majd ennek következményeként esett le az emelvényről.
   - A vérnyomás esik lejjebb - mondta az egyik nővér, mialatt éppen csatlakoztatta a beteghez a szívmonitort -, már csak harmincat ver perceként... 25... 20...
   - Meg fog állni a szíve a betegnek - kiabálta az orvos a csapatának -, készítsék a defibrillátort.
   - Már csak 15... 10... - szólt a nővér.
   A szívmonitor riasztója elkezdett szólni és az orvos felemelte a készüléket. - 1 mg adrenalint és 200 Joule-ra töltsétek - a nővérek csinálták a dolgukat. Az orvos ráhelyezte a defibrillátor tappancsait a fiú mellkasára. - Mehet! - mindenki hátrább lépett és elsütötte a készüléket. A fiú háta megemelkedett az ágyról és a riasztás befejeződött.
   - 60-at ver percenként a szíve - mondta egy pillanat múlva a nővér.
   - Oké, vigyük a beteget a traumára. Azonnali vizsgálatot és vérképet kérek, valamint teljes biokémiai vizsgálatot. Csináljatok egy sürgős MRI-t is, amíg a beteg állapota stabil.

1. fejezet (3. rész)

Itt az 1. fejezet utolsó, azaz 3. része. Jó olvasást! :)


  Csütörtök, 06:03

   - Jó reggelt, ez a BBC reggeli hírei. Én Sian Williams vagyok. David Cameron aláírt egy megállapodást Barack Obamaval, hogy 2015-re az összes katonát eltávolítják Afganisztánból. Ezt a lépést habár keményen kritizálták, mert irreális a hadsereg vezetőjének ez, kezdeményezték azután, hogy az ENSZ tisztviselői elítélték az előrelépés hiányát a katonai visszavonulási program felvázolásában. Cameron és Obama jelenleg tárgyalnak az átadásról az afganisztáni hatóságokkal, de sokak szerint a megállapodás elhamarkodott reakció és halálra van ítélve. Erről a történetről többet fogunk beszélni, amikor Stuart Jemkins katonai rendőr itt lesz velünk a stúdióban.
   Sian kamerát váltott, amint belekezdett a következő történetbe és más előadásmódba váltott - ez nem volt nehéz. - Szintén hír, hogy Louis Tomlinson, a rendkívül sikeres fiúbanda, a One Direction tagja kórházba került tegnap este, miután összeomlott a koncert végén az LG Arénában, Birminghamben. A banda szóvivője nyilvánosságra hozott egy nyilatkozatot korábban, amely szerint Louis Tomlinson állapota kritikus, de stabil volt.
   A képernyő átkapcsolt egy klipre, amiben Mark bejelentést tesz a kórház lépcsőin. - Az orvosok még mindig vizsgálatokat végeznek, hogy meghatározzák Louis betegségének az okát. Megkértük a rejongókat, hogy maradjanak nyugodtak és ne gyűljenek a kórház köré - mivel könnyű hozzáférés kötelező más betegeknek. A banda hivatalos oldalán nyilvánosságra fogunk hozni időnként friss híreket Louis állapotáról. Köszönjük a megértést.



  Csütörtök, 10:17 - This Morning - Hollyval és Phillel

   - Most pedig - mondta Holly, a mosolya pedig elhalványult -, biztos vagyok, hogy mindannyian hallottátok a szívfacsaró híreket Louis Tomlinsonról - az egyik fiú a rendkívül sikeres, X Faktorban feltűnt fiúbandából, a One Directionból. Előző este kórházba szállították, miután összeomlott a színfalak mögött az LG Arénában. Még mindig kritikus állapotban van.
   - Igen - bólintott Phil -, szegény fiú. Tulajdonképpen be volt tervezve, hogy a banda megáll a stúdiónál egy kis beszélgetésre, de a körülmények miatt megérthető, hogy iért lett ez törölve. Viszont korábban fogadtunk egy telefonhívást tőlük, hogy hajlandóak pár percig a kórházból élőben beszélni.
   - Ami igazán rendes tőlük, figyelembe véve a körülményeket - mondta Holly.
   - Valóban - értett egyet Phil -, szóval összefogunk kapcsolódni a birminghami Queen Elizabeth Kórházzal most azonnal, ahol Harry, Liam, Niall és Zayn egész éjjel Louis mellett ültek az intenzív osztályon. Jó reggelt, fiúk!
   - Jó reggelt! - mormolták a fiúk egy privát váróteremből, ahol ültek. Harry védelmezően összegömbölyödött Liam karja alatt, reszketett és a fejét Liam karjába rejtette, miközben Niall és Zayn mellettük ültek csendesen, de összetörtnek néztek ki.
   - Nagyon értékeljük, hogy tudtok beszélni velünk - mondta Phil megnyugtatóan. - Nyilván nagyon zaklatottak vagytok és nagyon aggódtok Louisért, így először, vannak valami friss hírek az állapotáról? Megállapították már az orvosok a diagnózist?
   Liam volt az egyetlen, aki beszélt, a hangja érdes volt és erősebben megmarkolta Harryt, amikor a fiatalabb fiú rántott egyet magán. - Mi éppen most beszéltünk az orvossal, szerintem a menedzserünk éppen frissíti a weblapunkat, mialatt beszélünk. Az orvosok Louis vérmérgezéssel kezelik, ami a fővese fertőzésének komplikációja.
   Holly és Phil alig jutott szóhoz: Holly az egyik kezét a szája elé tette, Phil a fejét rázta kínjában.
   - Még mondig az intenzív osztályon van és a következő napokon ott is fog lenni - folytatta Liam. - Az orvosok szerint jól kéne Louis-nak a kezelésre reagálnia. Elkezdték az oxigén terápiát, antibiotikumokat és folyadékot adnak neki.
   - Kezd már megához térni? - kérdezte Phil.
   - Nem - válaszolta Zayn -, öntudatlan, amióta összeomlott.
   - És hogy tudtok megmérkőzni ezzel? - kérdezte Holly kedvesen. - Kimerültnek hallatszik a hangotok.
   - Ez nagyon nehéz... - válaszolt Niall, majd abbahagyta, mert képtelen volt folytatni. Liam megérintette a térdét finoman és elkezdett beszélni. - Nagyon nehéz azt látni, hogy Louis beteg. Olyan nekünk, mint egy testvér, ő a ragasztó, ami összetart mindannyiunkat - nyelt egyet Liam. - Nem hiszem, hogy bármelyikünk is aludt volna. Nem hiszem, hogy bármelyikünk tudna, ameddig nem ébred fel. Egyfajta tábort alakítottunk ki szobájában, ami őrületbe kergeti a nővéreket.
   - Ez csodálatos, gogy ott vagytok és támogatjátok őt - mondta Holly egy kis mosollyal. - Nyilván mindenki látja, hogy mennyire összeszoktatok az X Faktor óta. Úgy hiszem, hogy akkor most törölni fogjátok a birminghami koncerteket. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy a hétvége mnden bizonnyal törölve lesz.
   Liam, Niall és Zayn egymásra néztek. - Mi még semmit sem töröltünk- válaszolt Zayn lassan. - Nem akarjuk a rajongókat elhanyagolni. Louis megverne minket, ha ezt tennénk és nagyot tud ám ütni. De... nyilvánvalóan ő nem tud majd ott lenni és a rajongóknak kell egy kis idő, hogy újra hallhassák a szólóit. De mind a négyen próbáljuk majd a legjobb formánkat hozni, hogy a rajongók élvezhessék a showt.
   - Ez nagyszerű - válaszolt Holly - és köszönjük, hogy szántatok egy kis időt erre a beszélgetésre. Nyilván nagyon zaklatottak vagytok, szóval nem tartunk távol titeket tovább Louistól. A legjobbakat kívánjuk a barátotoknak, reméljük, hogy gyors lesz a felépülése.
   - Igen, minden jót, fúk - ismételte meg Phil.
   Amint a kapcsolat felbomlott, Holly megtörölte a szemeit. - Oh, hát ez szívfacsaró volt. Láttad a kicsi arcaikat?
   - Teljesen tönkretett őket a bandatársukkal történt dolog - bólintott Phil. - Nagyon szép, hogy ennyire törődnek egymással.
   Holly megrázta a fejét. - És szegény Harry nem tudta abbahagyni a sírást. Szegényke...