3. fejezet (2. rész)

  Csütörtök, 4:52

   Amint megnyugtatóan megdörzsölte Niall hátát, Liam úgy érezte, hogy súlyos bűntudat telepszik rá. Kudarcot vallott. A legrosszabb módon vallott kudarcot; mert tudta, hogy mit kell keresnie. Az idő és a stressz tette gondtalanná a munkájában. A bandában ő vette fel az őrző-védő szerepet - a kezdetekben nem teljesen önként, de az X-Faktor döntője óta elszánt. Ő akart lenni a fiúk nagy testvére, mert szerette a bandatársait. Ezért kötelessége volt biztosítani a legjobb szerepet nagy tesóként és végül is lazán vette ezt a feladatot. És most itt van ennek a következménye: Louis életveszélyes állapotban fekszik a kórházban, kómában. Harry az ágya mellett ül, a fejét Louis vállán pihenteti és az idősebb fiú ernyedt kezével játszik, mintha az lenne a világ legelbűvölőbb dolga. Niall elveszett, tönkrement és képtelen abbahagyni a sírást. Zayn rosszkedvű, mérges és nem tud ránézni senkire vagy mondani bármit is. Louis szülei... Liam becsukta a szemeit. Nem tudott rájuk nézni. Nem bírta a szomorúságot látni a szemeikben, különösen azért, mert akár meg is előzhette volna ezt az egészet, ha csak egy kicsit több figyelmet fordít Louisra.
   Az élő showk első hete óta Liam Simon szavain töprengett és óvatosan vezetgette a fiúkat - próbált rájönni, vajon tényleg igaz-e a mentora elemzése. Először teljesen látta, amit Simon állított - mindegyikükre igaz volt -, de amikor kezdett egyre több időt eltölteni a fiúkkal, megalkotta a saját, mélyreható véleményét. Simon akkor állította azokat a dolgokat, amikor szinte még nem is ismerte az öt fiút. Amit látott és a múltbéli tapasztalatai alapján mondott véleményt. Liam látta a banda legnagyobb hibáit és észrevette, hogy azok sokkal mélyebbek, mint amit Simon gondolt és kevésbé giccsesek. Amikor Liam a 8.hét alatt elmondta neki a gondolatait, neglepően látta, hogy mentora arcán büszkeséget látott.
   Zayn nagyon bizonytalan volt. Ez volt az első dolog, amit Liam felfedezett - nagyrészt azért, mert Zaynnel több időt töltött, mint a többiekkel. Zayn tudta, hogy jól néz ki és igen, élvezte a lányok figyelmét - néha kicsit túlságosan is és ez egy dominóreakciót indított el a bizonytalansága miatt. Nem kételkedett önmagában az idolizálás miatt; a tisztelettartás miatt volt bizonytalan. Lámpalázas is volt és Liam kitalálta, hogy tudna találni megoldást, hogy Zayn legyőzze ezeket a problémákat, anélkül, hogy a barátai észrevegyék vagy a felhajtást elkerüljék.
   Gyakorlatilag Simon szinte teljesen jól ítelte meg Niallt és Liam biztos volt benne, hogy mindenki tenne egy kis extra erőfeszítést, hogy hosszabb időt eltöltsön az ír fiúval - olyannyira, hogy a kezdeti lelkesedés kezdene alábbhagyni - nos, legkevésbé akkor, mikor Zaynhez és önmagához ért. Harry és Louis egy teljesen más ügy volt mindennel együtt. Ahogy a hetek teltek el, Liam azon kapta magát, hogy a két fiú közötti kapcsolat teljesen elbűvöli. Arra a következtetésre jutott, hogy Simon tévedett, amikor azt mondta, hogy Harry miatt kell aggódni a legjobban a bandában. Louis miatt kell és Simon nagyon kíváncsi lett, amikor Liam elmondta ezt neki. Louisnak, mint kiderült, van egy nagy hibája, ami az 5. hét körül lett nyilvánvaló. Kisebbségi komplexusa van, de ezzel egyidőben szinte beteges módon próbálja nem megjeleníteni sebezhetőségét. Ez azt jelenti, hogyha bármi lenne, amiről azt gondolná, hogy felfordulást csinálna a bandában, akkor megoldaná azt egyedül, anélkül, hogy szólna bárkinek is. Ez hasonló volt a mártírságához, azzal a különbséggel, hogy Louis nem próbált mártír lenni - utálta azokat, akik felhajtást csinálnak körülötte. Utált sebezhetőnek tűnni, még akkor is, ha az volt, ezen felül nagyon törékeny is volt - és nem csak egyféleképpen. És emiatt kérdőjelezte meg Simon a szexualitását. Nem pontosan a melegségre gondolt, de szinte beletrafált abba.
   Ami Louist még felelősségteljessé tette, az a Harry feletti felügyelet volt. Harryt teljesen lenyűgözte a kicsit idősebb bandatársa. Azért használta a lenyűgözött szót, mert egyedül ennek volt értelme. Louis Harrynek egy olyan oldalát is kihozta, amit Liam sosem tapasztalt meg. Felelősség. Ami abszurd dolognak tűnt, amikor azokra a csínyekre gondolt, amiket ketten hajtottak végre együtt. De egyben igaz is volt; Louis tette Harryt felelősségteljessé - de nem csak az érettség tekintetében, hanem érzelmesebb módon is. Ő tette Harryt törődővé. Ezért Louis volt a kulcs ahhoz, hogy Harryt az úton tartsák és... hogy helyrehozzák a problémákat. Louis kezében volt az a nem szokványos erő és mégis ő volt a legsebezhetőbb a csapatban. Louis nélkül Harry tönkremenne, darabokra törne és azokká válna, amit Simon jósolt. Harry nélkül a többieknek nem lenne esélye bármihez is; ezért Louis volt a legnagyobb összetartó erő.
   Liam ezt mindet tudta, előrelátott,  de mivel a figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyta, a lesújtás megtörtént. És ez az ő hibája volt.

  Kedd, egy nappal az összeomlása előtt

   Louis ebédnél már tudta, hogy ez nem csak egy meghúzott izom; komolyan beteg volt. Amikor reggel felkelt, úgy érezte, hogy az influenza legrosszabb változatától szenved és a meghúzott izma fájdalmasan égett. De volt egy munkája, amit csinálnia kellett (az X-Faktor eleje óta - néha akkor is fel kell lépni, amikor az ember beteg), ezért remegve felkelt az ágyból.
   A pirítós, amit reggeliként rágcsált, nehezen ült a gyomrában és az egész kocsiban töltött út alatt az arénáigbfolyamatosan nyelt, hogy benntartsa a kaját. Ez sikerült is addig, amíg elérték az öltözőket. A gyomrában lévő görcs egyre nagyobb lett és sűrű bocsánatkérések közepette, bizonytalanul botorkálva megtalálta a mosdót, bezárta magát az egyik fülkébe, letérdelt és nagyon rosszul lett.
   Louis sosem kezelte túl jól a rosszulléteket és ha az anyukája nem volt ott (hogy kényelmet és megnyugvást biztosítson), csak még jobban felkavarta. A földön térdelt, feje a vécécsésze fölött volt, remegett és halkan sirdogált, amíg ki nem nyitódott a mosdóajtó és hangos csevegés meg nem törte a csendet. Azonnal beléhasított a gondolat, hogy rajtakapták, ezért Louis gyorsan szipogott egyet, letörőlte a könnyeket az arcáról és felállt. Lehúzta a vécét és megigazgatta a ruháját mielőtt kinyitotta az ajtót. Két színpad mögötti stábtag könnyített éppen magán a piszoároknál. A felismerés miatt támosolyogtak Louisra és folytatták a vidám beszélgetésüket. Louis megmosta a kezét és gyorsan elhagyta a helységet. Hihetetlenül ingatagnak és gyengének érezte magát, tudta, hogy el kell mondania mindent Ronnak, ezért elment megkeresni a menedzserét.
   Ron éppen sebezhető kedvében volt a hangszórónál. - Mit értesz azon, hogy elromlott?
   A szegény hangmérnök, akivel kiabált, válaszolt. - Körülbelül egy órával ezelőtt történt ez, próbáljuk helyrehozni, de tönkrement.
   - És nincs tartalékotok? - kérdezte Ron, a hangjában érzékelhető volt a feszültség.
   - Ööö... - a fickó idegesnek tűnt már -, kölcsönadtuk a múlt héten Dublinba. De van egypár ember, akinél próbálkozhatok...
   - Kérlek, csináld és... esküszöm... ha még egy dolog elromlik a holnap esti koncert előtt, komolyan mondom... - Louis egy fintort vágott miután egy érdekes hang hagyta el a száját. Nos, ez az. Most már tényleg el kell mondania. Nem nehezítheti meg a többiek dolgát még jobban - a fiúk már így is elég stresszesek voltak és Ron mindjárt szívrohamot kap. Amint épp el akart settenkedni, Ron felnézett és kiszúrta őt az ajtóban. - Louis! Mit tehetek érted?
   - Ööö... - gondolkozott Louis - bocsánat, semmi. Minden rendben.
   Elsétált olyan gyorsan, ahogyan csak tudott, érezte, hogy a könnyek égetik a szemét az oldalában lévő fájdalom miatt. Ki kell bírnia a holnap esti koncert végéig - muszáj lesz neki.

  Csütörtök ( összeomlás után), 22:36

   - Harry? Szívem? - Mrs. Tomlinson gyengéden megrázta a legfiatalabb fiú vállát. Harry pislogott és kinyitotta a szemeit. Ahogy felült, hirtelen elfogta a pánik, de aztán hallotta a ritmikus csipogást és megnyugodott. Louis még mindig ott feküdt, igaz, hogy csendesen és mozdulatlanul, de életben. Harry felnézett az idősebb nőre, aki kedvesen rámosolygott és a két keze közé fogta Harry arcát. - Édesem, menj vissza a hotelbe és pihenj kicsit.
   - Nem - rázta a fejét Harry. Nem hagyja itt Louist. Semmiképpen sem.
   - Reggel elsőként jöhetsz vissza - folytatta megnyugtatóan Mrs. Tomlinson.
   - Nem, itt maradok - mondta Harry határozottan és megragadta Louis ernyedt kezét erősen, abban az esetben, ha Mrs. Tomlinson el akarná húzni őt onnan.
   - Harry - kezdte Liam, de Harry csak rázta a fejét. -Nem. Nem hagyom itt őt - megfordult és elszántan figyelmen kívűl hagyott mindenkit - az összes figyelmét az alvó barátjának szentelte.
   Liam sóhajtott és tehetetlenül nézte a többieket. - Nem tudunk mind itt maradni.
   Mr. Tomlinson előrelépett. - Én itt maradok kettejükkel. Ti mind menjetek és pihenjetek kicsit. Ha bármi változás van, azonnal felhívlak.
   Harry nem hallott semmit miután elutasította a távozást, de most észrevette, hogy mindenki készülődik körülötte. Amikor az ajtó halkan becsukódott, érezte, hogy egy kéz nehezedik a vállára. Felpillantott az idősebb Tomlinsonra és utána kicsit zavartan lenézett a kezére, amint az erősen markolja Louis kezét. Ennek ellenére sehogy sem tudta rávenni magát arra, hogy elengedje őt.
   - Tudod azt, hogy amikor megszületett - szólt halkan Mr. Tomlinson -, ő volt az egyik legkisebb baba? Ő még az ikreknél is kisebb volt és csak nagyon ritkán sírt.
   Harry újra ránézett Louis apukájára, de az idősebb férfi a tábolba meredt. - Ő volt a nővérek kedvence a kórteremben - mindenki meg akarta fogni őt - Harry elmosolyodott, eltudta képzelni ezt.
   - Amikor 2 éves volt, minden érdekelte őt, de tényleg minden. Felöltözött a ruháimba és a Blues Brothers zenéjére táncolt a konyhában az anyukája napszemüvegével a fején. Nagyon ingerlékeny és vicces volt... Az ajtó előtt sorban álltak azok az emberek, akik felajánlották, hogy vigyáznak rá... Néha azon aggódtam, hogy nem veszi a dolgokat túl komolyan, de miután megszülettek a tesói, valóban felvette a nagytesó szerepét. Teljesen odavan értük. Ami megint csak aggaszt. Az anyukája és a 4 lánytesója mellett én voltam az egyetlen férfi körülötte. Beismerem, hogy néha túl kemény voltam vele - azt akartam, hogy sikeres legyen az iskolában, hogy egy tökéletes fiú legyen - sportos és okos. Azt nem mondom, hogy örültem, amikor elkezdett színjátszózni az iskolában... A feleségem teljesen odavolt az ötletért és régimódinak hívott, de én féltem, hogy a színészkedés meglágyítja  az én fiamat. A jegyei teljesen átlagosak voltak az osztályban és abba akrta hagyni a focizást a csapatában... Egy ideig nem igen jöttünk ki - mindegyik beszélgetésünk vitába torkollott - Mr. Tomlinson nyelt egy nagyot. - Viszont ez rosszul érintette a feleségemmel a kapcsolatunkat is. Úgy érezte, hogy túl durva vagyok Louis-val - próbáltam tökéletesre formázni, ahelyett, hogy élveztem volna úgy, amilyen volt. Ezért egyszer elmentem egy iskolai előadására és... fantasztikus volt. Próbáltam a fiamat tökéletesre faragni. Az előadás után megkerestem őt a díszletek mögött és ő meglepően látta, hogy ott vagyok. Rettenetesen szégyeltem magam és elmondtam neki, hogy nagyon büszke vagyok rá és hogy szeretem... És ő felnézett rám könnyekkel a szemében és mondta, hogy ő is szeret. Abban a pillanatban rájöttem, hogy a fiam akkor is tökéletes volt. Gondoskodó, mókás, színes egyéniség volt és a legfontosabb, hogy aranyszíve volt. Mi többet kívánhat még egy szülő?
   Semmit, gondolta Harry, miközben néhány könnycsepp lassan lefolyt az arcán és Louis alsókarára csöppent. Tényleg semmit.

3. fejezet (1. rész)

  2010. október 10.

   Liam idegesen bekopogott az ajtón és fészkelődött, mialatt várakozott a behívásra.
   - Gyere be - hívta be az ismerős mély hang.
   Liam vett egy mély lélegzetet, kinyitotta az ajtót és belépett a Syco irodájába. Simon az asztala mögött ült, vékony ezüstkeretes szemüvege az orra hegyén ült. Felnézett az asztaláról amint belépett Liam és egy fél mosollyal üdvözölte őt. - Ó, Liam, fantasztikus... gyere és ülj le - mutatott Simon az asztalával szemközti székekre.
   Liam becsukta az ajtót és átvágott a lágy, bézs szőnyegen , majd leült az egyik fekete bőrszékre, ami a mentorával szemben volt.
   - Akartál beszélni velem? - kérdezte Liam üdvözlésképpen.
   - Igen - válaszolt Simon, a szemeivel pedig felülről lefelé végigvizsgálta Liamet - látszólag próbálta felmérni őt valamiért, amit csak ő tudott. Liam megpróbált nem fészkelődni a vizsgálgatás miatt. Egy kicsit aggódott amiatt, hogy ez a találkozás miről fog szólni és hogy a többieket miért nem hívta ide... ez talán azt jelenti, hogy a találkozó róla fog szólni és nem az egész bandáról... és ez... nos... nyugtalanító volt.
   - Hogyan jössz ki a bandatársaiddal? - kérdezte Simon egy pillanat múlva.
   - Jól - válaszolt Liam azonnal. - Nagyszerű fiúk ők.
   - Tényleg - bólintott Simon -, és a házbeli dolgok?
   Liam kicsit hezitált. - Nos... egy kicsit szűkös a hely a szobánkban és a többiek elég rendetlenek... de... ez jó buli.
   - Mmhmm - Simon pislogás nélkül bámulta őt és Liam nagyon kényelmetlenül kezdte érezni magát. Amikor az izzadság elkezdett lefolyni a nyakán, akkor Simon elpillantott. - Szóval, az ok, amiért beszélni akartam veled, Liam, az az, hogy egy kicsit nyugtalan vagyok a szerepek miatt, amit magatokra vettetek a bandán belül. Szerintem a One Directionnek lehetősége van arra, hogy a következő nagy fiúbanda legyen. - Tényleg így hiszem.
   Liam elpirult örömében, de nem mondott semmit. Úgy hangzott, hogy egy 'de' jön mindjárt.
   - De - mondta Simon - annak érdekében, hogy ez így legyen, bizonyítanotok kell és csak nem az énekléssel. Nyilvános helyeken eszerint kell cselekednetek és nem kéne elszállni a hírnév miatt, ami kétséget kizárva jönni fog. Szükségem van valakire a bandában, aki összetartja a többieket és kihúzza a bajból őket. Komolyra fordítva a szót, te tűnsz a legnyugodtabbnak és a legjózanabbnak a csapatból, így megkérnélek erre a szerepre.
   - Ööö...
   - Nem kérek sokat Liam, ne pánikolj - tette hozzá Simon gyorsan, mert látta a tétovázást a 17 éves fiú arcán. - Csak annyit kérek tőled, hogy tartsd rajta a szemedet a többi fiún; adj tanácsot nekik, ha valamit nem megfelelően csinálnak és néha emlékeztesd őket arra, hogy mi forog kockán - alapvetően legyél a nagy testvérük - intett a kezével hangsúlyosan. - Mint tudod, én nem tudok mindig körülöttetek lenni és hogyha valaki felügyelné a dolgokat a bandában, nos... az bizonyára egy gonddal kevesebb lenne. - Simon felállt, megkerülte az asztalát, majd Liammel szemben rátámaszkodott és levette a szemüvegét. - Már hosszú ideje dolgozom ebben a szakmában, Liam. Tudom, hogy mi folyik a színfalak mögött - beleértve a jót, a rosszat és a csúnyát is. Én megtanultam, mi hogy néz ki, hogyan lehet felismerni az esetleges problémákat és nem tartok attól, hogy bizonyos kérdéseknél őszinte legyek. Néha ez az őszinteség szükséges ahhoz, hogy egy énekes vagy egy banda a legjobb esélyt kapja a sikerre. Ti fiatalok vagytok, mindannyian elfogtok követni hibákat és lesznek hullámvölgyek a zenei karrieretekben. A hírnév furcsa dolgokat is művelhet az emberekkel és nem mindenki tud ezzel megbirkózni.
   - Értem - bólintott Liam.
   Simon szemeiben érdeklődés csillant fel és kicsit előrehajolt. - Igen? Tényleg? Oké, akkor lássuk. Milyen problémákat vettél észre, mondjuk... a bandatársadban, Zaynben?
   Liam pislogott egyet. Zaynben? Liamnek egyáltalán nem volt semmi problémája Zaynnel. Zaynnel jött ki a legjobban. De Simon nyilvánvalóan valami különös dologra várt, szóval milyen problémák merültek fel Zaynben? Milyen problémákat mondhatna Liam anélkül, hogy rossz színben tüntetné fel a barátját. A fiú az óriási tömeggel szemben félénk volt és tánc közben teljesen öntudatos volt, feltételezte. Ezeket elmondta Simonnak, aki összeszorította a száját. - Talán... valami más? - Liam összeráncolta a homlokát, Simon pedig belekezdett a közepébe. - Például én inkább Zayn hozzáállásáért aggódok, amit a nők figyelmére fordít. Attól tartok, hogy könnyen félrevezethetik és becsaphatják a rajongók... ha érted mire gondolok.
   Liam elvörösödött, igen... teljesen értette Simont. Hogy őszinte legyen, ő is szinte ugyanerre gondolt. - Igen... - válaszolta, majd a földet kezdte bámulni, mert nem tudott Simonra nézni, amíg ezt a beszélgetést folytatták. Kínos volt - mint például a beszélgetés az apáddal a szexről és a védekezésről. - Ööö... szóval... öö... mit szeretnél, mit csináljak ennek érdekében?
   Simon újra összeszorította az ajakit mielőtt elkezdett volna beszélni. - Csak szelíden lökd meg, ha kezdenek a dolgok kicsúszni a kezéből... vagy ha tiszteletlen. Vagy szólj nekem és beszélni fogok majd vele.
   - Oké - válaszolt bizonytalanul Liam és sikerült újra ránéznie a mentorára. Nem gondolta volna, hogy Zayn ennyire bolygatja a lányokat. Gondolta, hogy párszor már próbálkozott. - Mi van a többiekkel? - kérdezte. - Ugyanez a dolog?
   - Nem egészen... Figyelj - Simon oldalra billentette a fejét és a fiatal énekesre bámult -, szeretnéd, ha először felvázolnám az aggodalmaimat?
   - Igen - bólintott Liam -, ez egy jó ötlet - már nem akarta a kitalálós játékot folytatni.
   - Rendben - Simon felállt. - Mindannyitoknak van minimum egy olyan hibátok, ami potenciálisan veszélybe sodorhatja a bandát. Zaynnek a hírnévhez való hozzáállása a hibája, Niallnek a passzív személyisége - ezek veszélyesek lehetnek, mert a palackban is túl sok levegő van, mielőtt felrobban. Te nagyon elkötelezett vagy, mert régóta vágysz arra, hogy szólista legyél. Ez az, amivel neked gondjaid lesznek. Emlékezned kell rá, hogy te egy bandában vagy, ahol mindenki egyenlő, ezért azonos választást kell hoznotok a dalokban és a döntésekben.
   Liam nem tudott mást csinálni, csak bólintott. Ő tudta ezt. Tudta, hogy ez egy lehetséges hibája az ő szempontjából, ami megakadályozhatja a One Direction sikerét.
   Harry - folytatta Simon -, talán ő a legnagyobb aggodalmam, mert túlságosan befolyásolható és könnyen lehet vezetni őt. Az olyan emberek, mint Harry, utálom ezt mondani, de nagyon fogékonyak, lázadók és a tapasztalatom szerint könnyen drogfüggők lehetnek. Nincs kétségem afelől, hogy láttad, mit tett a pénz és a hírnév például Pete Dohertyvel, Lindsay Lohannal vagy Amy Winehouse-zal.
   Liam nyelt egy nagyot; Simon szavai nagyon nyersek voltak, de... értette, hogy a mentora mire céloz ezzel. Harry egy szemtelen és nagyon fogékony fiú volt. Bármit megtett egy mosolyért cserébe és néha nem tudta, hogy hol van a határ vagy szándékosan folytatta, csak hogy lássa a reakciót. - Mi a helyzet Louis-val? - kérdezte Liam élesen.
   Simon szipogott egyet. - Louis aggaszt a legkevésbé, mert ha kell, akkor jó tapasztalatokkal rendelkezek a szexualitással foglalkozó kérdésekben.
   Liam alig kapott levegőt és csak hitetlenül és sokkosan bámulta a mentorát. - Szexualitással foglalkozó kérdések... szerinted Louis meleg? De hát van barátnője!
   - Tisztában vagyok vele - bólintott Simon és egyáltalán nem hezitált.
   Liam hevesen megrázta a fejét. - Louis nem lehet meleg.
   Simon felháborítóan nyugodtan felvonta a szemöldökét, ezt a mozdulatot tökéletességig csiszolta. - És miért nem?
   - Mert... mert - Liam valóban igyekezett kigondolni a választ és kibökte - már egy csomó lánnyal randizott és... most is van barátnője - emelte ki újra.
   - Joe McElderrynek is voltak barátnői, mielőtt bevallotta az igazat idén - felelte Simon egy vállrándítással.
   - Igen, de... - Liam nem talált megfelelő szavakat az érveléshez. Ez képtelenség. Louis nem lehet meleg. Ő nem lehet. Vagy mégis?
   Oké, gondolta Liam, talán Louis öltözködési stílusa azokkal a kardigánokkal és sálakkal egy kicsit ööö... nőies, de sok fiúnak ilyen a stílusa és mégsem melegek. Igaz? És igen, Louis meglehetősen alattomos volt, de ő négy fiatalabb lánytestvérrel nőtt fel, így biztos öleléseket osztott nekik és kimutatta a szeretetét. Az a tény, hogy ezt ugyanúgy csinálja a fiúkkal, mint a lányokkal is, csak azt mutatta, hogy ő egy kedves srác. Ilyen a személyisége! És oké, néha talán Louis hangja lehetne egy kicsit normálisabb, amikor túlfűtött, de... nem, ez csak a média által terjesztett klisék alkalmazása, ami elég igazságtalan volt. Louisnak  barátnője van; a lányokat szereti. Fejezzük be itt.
   - Kíváncsi vagyok, hogy utolért-e a melegek kérdése - mondta hirtelen Simon egy cseppnyi szórakozottsággal -, amikor egy perccel ezelőtt úgyszolván azt mondtam, hogy Harry drogfüggőként végezheti. Kíváncsi vagyok, hogy melyik dolognál fagytál le, különösen arra, amikor azt mondtam, hogy 'ha szükséges', Louis szexualitásával kapcsolatban. Valamit még akarsz mondani Liam?
   Liam nagyot nyelt. - Nem - biztosan nem.

2. fejezet (4. rész)

  Csütörtök hajnal, 1:39

   Egy örökkévalóságnak tűnt, mire dr. Howard visszajött. Harry fészkelődött, miközben a technikai diagnózist mondta a doktor, ami még mindig az volt, hogy még teszteket végeznek. De a friss hírekkel fejezte be, amiket Harry már annyira várt. - Néhány percre megnézhetitek őt - de Harry már talpon volt és kiment az ajtón mielőtt még kimondta volna az orvos az utolsó szótagot.
   317-es szoba; ebben a szobában volt Louis. Harry kétségbeesetten nézegette a szobaszámokat az ajtókon, a szíve pedig egyre gyorsabban vert, ahogy közeledett. 314...315...316...317. Harry megállt és benézett a szobába. Olyan volt a szoba, mint egy filmben. A merev kórházi ágyat készülékek és drótok vették körül. Nem érdekelte, hogy a könnycseppei az arcán lefolynak, kinyitotta az ajtót és beléptek. A nővér felnézett és bátorítóan rájuk mosolygott mielőtt megnyomott egy gombot az egyik készüléken és megkerülve őket, kiment az ajtón.
   Harry félénken közeledett az ágy felé amikor végre meglátta a legjobb barátja arcát, a kezét a szájára tette és fuldokolt. Úgy nézett ki, mint egy kínai baba.
   Később, amikor már képes volt mindenféle felfordulás nélkül odamennie, Louis arcát látni olyan szürreális volt. Ő volt a legidősebb közülük, de ő volt a legalacsonyabb, a legvékonyabb, a legenergikusabb és a legfiatalabbnak kinéző. Legtöbbször Harry nem is vette észre a magasság vagy a korkülönbséget, mert Louis fizikai lény volt - a személyisége tette nagyobbá, erősebbé és magasabbá, mint amilyen egyébként volt. Csak feküdt az ágyon, össze volt kötve azokkal az ijesztő gépekkel, sápadtan, öntudatlanul és átkozottul törékenyen, úgy nézett ki Louis, mint egy 10 éves. A szívmonitor felől pittyegés hallatszott és a lélegeztetőkészülékből állandó susogás jött, de  szobában halálos csend volt ezeken kívül. A csend Harryt megőrjítette, ugyanúgy, mint a barátja látványa, amint az életéért küzdött. Louis sosem volt ilyen csendes - még alvás közben sem. Hogyan lehet az, hogy Harry sosem vette észre, hogy milyen finom arcvonásai vannak Louisnak? A szempillái hosszúak, az ajkai elég nőiesek voltak és... azok a szeplők eddig is ott voltak az orrán? Harry a takarón nyugvó kézre tekintett. Hogy lehet az, hogy nem vette még észre ezelőtt, milyen vékony és nőies Louis keze? Miután figyelmesen megnézte barátja kezét, Harry gyengéden megfogta Louis kezét és megszorította. Hogyan lett a barátja ilyen törékeny?
   - Louis? - suttogta. Louis meg sem moccant, ami soha, de tényleg soha nem fordult elő. Louis mindig reagált, amikor Harry beszélt hozzá.
   Harry megborzongott és becsukta a szemét, miközben Liam átölelte Harry vállát. Harry érezte, hogy Liam könnycseppjei a nyakába csöpögnek és a szabad kezével megfogta a barátja fejét, belemarkolva a hajába. Zayn és Niall megfogták Louis másik kezét és egy pillanatig álltak ott együtt, csak nézték Louist.
   - Miért nem mondtad el nekünk? Miért nem mondtad el nekem? - suttogta Harry Louis fülébe és észrevette, hogy Liam az orra alatt motyog.
   - Miért voltál ennyire buta és makacs? - folytatta Harry hangosan és mérgesen. Niall és Zayn felnézett. - Jobb, hogyha elkezdjük megszervezni a temetését, mert ha majd jobban lesz, akkor meg fogom ölni, amiért végig kellett néznünk ezt.
   - Harry! - a három másik fiú döbbenten tiltakozott. De a figyelmeztetést hirtelen egy hangos pittyegés szakította félbe. Visszhangzott az egész szoba tőle. Mindannyian felálltak és letaglózva körbenéztek. Zayn Liamre pillantott. - Mi folyik itt? - ezután egy riasztó elkezdett szólni. A szívritmus számláló monitor elkezdett villogni és Harry kétségbeesetten bámult. Nem! Nem! NEM!
   - Kibaszottul ne merészeld ezt! - kiáltotta, majd Louis keze felé nyúlt és megragadta azt.
   - Harry! - kiáltotta Liam és próbálta elhúzni őt.
   - NEM! - sikoltott fel Harry, miközben rázta öntudatlan barátja karját, mint egy rongybabát. - Kibaszottul ne merészeld ezt Tomlinson! Ne merészeld! Én mondom neked, kibaszottul ne csináld ezt!
   - Harry!
   Hirtelen erőteljesen hátrébb tolta őket pár felnőtt, majd orvosok és nővérek egy csoportja Louis ágya  köré tódult. Harry azzal a férfival harcolt, aki az ajtó felé tolta őt. - NEM! LOUIS! Ne! LOUIS, ne! - érezte, hogy az erős kezek megmarkolják őt a derekánál és hátrafelé húzzák őt. Rugdalózott és kiabált, próbálta szabaddá tenni magát.
   - Harry! - kiáltotta Liam Harry fülébe. - Ki kell innen mennünk , mert itt útban vagyunk.
   - Nem! Louis... - Harry hátraesett, át az ajtón, Liamnek sikerült elkapnia őt. Harry abbahagyta a harcolást és az ágyat bámulta. A nővérek beszélgettek és leszedték a vezetékeket. Harry látása elhomályosodott. - Kurvára nem próbálj meg itt hagyni... - suttogta és Liam karjaiban összetört.
   Az ablakon át látták, amint egy nővér gyógyszert adagol az infúzióba. Egy másik nővér Louis mellkasáról lehúzta a pólóját, majd a kék ruhás orvos két tappancsot helyezett a csupasz, hófehér bőrére. - Töltsétek 200-ra! Kész! Mehet! - A pattogó hangot félelmetes ropogás is kísérte, amikor Louis háta ívben felemelkedett az ágyról. De a riasztó még mindig szólt. Az orvos egy újabb adag adrenalint kért. - Töltés! Mehet! - Louis háta újra megemelkedett. De a riasztó még mindig hangosan szólt. - Töltés! Mehet! - A riasztó megállt és a ritmikusan csipogó hang visszatért. Harry és Liam remegve a padlóra süllyedt. Jézus Krisztus.

2. fejezet (3. rész)

  Szerda éjjel, 23:29

   Abban a pillanatban, hogy Bill lelassított a kórház parkolójában, mind a négyen kicsatolták az öveiket és kiugrottak a kocsiból - habár az autó még mindig mozgott.ű
   - Fiúk! - kiáltott káromkodva Bill. - Ne... - eredménytelenül. Rálépett a fékre és Mark kiugrott az anyósülésről, majd futva követte a fiúkat. Amennyire aggódtak a fiúk a barátjukért, amennyire veszélyes volt testőr nélkül lenniük nyilvánosan. Harry és Niall beszáguldott a sürgősségi osztályra, őket szorosan követte Liam és Zayn. A recepció előtt megtorpantak, erősen lihegtek. - Louis Tomlinson! - kiáltotta Harry. - Hol van?
   A nő rápillantott, nem volt meglepődve a hangnemen, de Harryt ez nem érdekelte és újra morgott egyet. - Hol van?
   - Fiúk! - kiáltott Julie a lépcsőházból. Mindannyian megpördültek és odafutottak hozzá.
   - Mi folyik itt? Jól van? Mi történt? Fel fog épülni? Mit mondott az orvos? Láthatjuk őt? - egyszerre zúdították a kérdéseiket Juliera.
   Julie feltartotta a kezét. - Nyugodjatok le. Nézzétek, az orvosok épp most próbálják stabilizálni őt. Egy doktor pár perc múlva beszélni fog velünk, amikor készek lesznek. Gyertek fel az intenzív osztályra és várjatok velem.
   Harry érezte, hogy a vér kifut az arcából. - Az intenzíven van? - Ez rosszat jelent, nagyon rosszat. Emberek haltak meg az intenzív osztályon. Az unokatestvére is meghalt az intenzíven.
   - Igen, édesem - bólintott Julie egy lágy, szimpatikus mosollyal -, az intenzív osztályon van.
   Harry érezte, hogy a lábai feladják a szolgálatot.
   - Héé - kiáltott Liam rémületében, majd elkapta őt a kezei alatt és felállította -, nyugodj meg, Harry. Minden rendben. - Ő is rendben lesz. Az intenzív osztály váróterme modern és fényes hely volt. Kórházi szag volt és volt a helynek egy kis rituális érzete. Harry utálta ezt a látványt. Eltérően a többiektől, Harry nem ült le a puha székekre, helyette fel-alá járkált a műpadlón. Rosszul érezte magát. És félt - annyira félt, hogy remegett mindene. Louis nem halhat meg -az nem történhet meg. Harry soha nem tenné azon túl magát. Nem tudna Louis nélkül élni... Louis egy része volt neki... Louis és a hiperaktivitása... a könnyű nevetése és a végtelen pozitivitása. Ők ketten testvérek voltak, egy csapat, bűntársak... Louis és a buta sapkái és a könnyűsége, a csodálatos meleg ölelései, a butácska hangja és a meleg öltözködési érzéke.
   Harry nem tudta, hogy sírt addig, ameddig Niall hirtelen át nem ölelte és a vállához húzta őt. Zokogott, Harry megragadta a barátját szorosan és mondott egy imát Istennek, hogy ne vegye el a barátját.
   Másfél óra telt el, mikor az orvos odament hozzájuk beszélni velük. Ahogy közeledett az orvos, a 4 fiú köré nyüzsgött  és hihetetlen sebességgel kérdéseket kérdezgettek. Julienak hangosan fütyülnie kellett, hogy a fiúk csöndben maradjanak és a doktor tudjon beszélni.
   - Helló! - mondta a nő nyugodtan - Dr. Howard vagyok - majd rápillantott Juliera. - Maga Julie Somerville? - Julie bólintott, majd a doktor megnézte a jegyzeteit. - Úgy tudom, hogy hatásköre van Louis jólléte felett a szülei távollétében, igaz?
   - Igen - bólintott. - A szülei már úton vannak, de egypár órába beletelik, mire ideérnek. Mi a helyzet?
   A doktor összeszorította az ajkait és Harry visszatartotta a lélegzetét, közben Niall csuklóját szorongatta fájdalmasan erősen. - A tesztek még mindig folyamatban vannak, ebben a pillanatban is, de a kezdeti diagnózisunk szeptikus sokk.
   - Vérmérgezés? - lihegett Julie.
   - Igen - bólintott a doktor komolyan. - Az összes súlyos szeptikus tünetet produkálja. - Egy pillanatra az ajkába harapott, szinte fájdalmas volt nézni. - Figyelmeztetnem kell titeket, hogy ez nagyon komoly. Louis nagyon beteg és nem reagál túl jól a kezeléseinkre. A vérmérgezés okát igazán meg kéne találnunk. Bármilyen információ, amit tudtok, segíthet meghatározni  fertőzés eredetét.
   Harry szíve a torkában dobogott és le kellett ülnie. Már hallott a vérmérgezésről - olyan valami az, amit agyhártyagyulladástól lehet kapni és az agyhártyagyulladás akár ölhet is... nagyon gyorsan.
   - Mondjátok - mondta a doktor -, panaszkodott mostanában Louis arra, hogy betegnek érzi magát?
   Julie a fiúkra nézett és Liam bólintott. - Nem egészen betegnek,,, A múlt héten próba közben meghúzta egy izmát a hátában és sok fájdalmat okozott ez neki.
   - Melyik oldalon? - kérdezte a doktor hirtelen és kicsit élesen, felcsigázva ezzel a fiúkat.
   - A bal oldalon - dadogta Liam.
   - És másként mozgott? Beteg volt vagy volt hasmenése?
   - Öö... - gondolkodott Harry erősen -, elég fáradt volt, de nagyon sűrű napirendünk volt. Lehet, hogy emiatt lehet beteg? Nem vagyok biztos benne.
   - Mostanában elég sokat járt vécére - Niall egy biztos bólintással szólalt meg.
   És most, hogy Harry ezen gondolkodott, Louis tényleg nagyon sokat járt vécére mostanában. Harry emlékezett az aznapi reggelire, Louis gyors lelépésére, a próba közbeni számos alkalomra és a show előtt, a sminkszobából is gyorsan lelépett. Louis azt mondta, hogy csak az idegesség miatt volt az. Talán már akkor is beteg volt és csak valami hülye indok miatt, ami Louis fejében volt, csak amiatt nem mondta el. Ettől Harry bűnösnek érezte magát - észre kellett volna vennie. Louis a legjobb barátja volt és még ha Louis nem is mond semmit, Harrynek attól még tudnia kéne, hogy a barátja beteg. - Mostanában nem is evett túl sokat - adta hozzá hangosan és észrevette, hogy ez igaz, miközben kimondta. Bizonyára a mai reggeli nem volt valami étvágygerjesztő, de rájött, hogy nem ez volt az egyetlen étel, amit Louis nem evett meg. Előző este alig evett meg egy fél hamburgert, ebédnél a fél szendvicsét eldobta és az előző reggelen csak egy szelet pirítóst kóstolt meg. Komolyan, hogyan nem vehette észre ezt Harry? Istenem, felakarta pofozni magát jól és helyesen, hogy ilyen hülye volt.
   - Mi volt a helyzet a hangulatával? - kérdezte dr. Howard és körbenézett rajtuk.
   - Nos, amit mondtam - válaszolt Harry hűvösen -, fáradt volt. Általában az egész helyet feldobta a hangulatával, de az elmúlt pár napban nagyon csendes volt. Azt gondoltuk, hogy a kimerültség végre elérte őt is.
   A doktor bólintott. - Oké, és hogy tisztázzuk, allergiás Louis a Penicillinre?
   - Igen - erősítette meg Julie.
   - Jól van, nos, ez nagyon hasznos volt. Ahogy megtudunk többet, jövök és beszélek veletek.
   - Köszönjük, doktornő - válaszolt Julie egy sóhajtással.
   A várakozás a fejleményekért még rosszabb volt, mint az X-Faktor döntője. Harry egyfolytában remegett. Teljesen rosszul érezte magát - a fejében mindenféle szörnyű dolgot elképzelt. Miután az orvos elment, Liam odajött hozzá és leült mellé, majd szorosan megölelte őt. Niall leült Liam másik oldalára, majd csatlakozott az öleléshez és Zayn Harry másik oldalán üt.
   Legalább a többiek itt vannak, gondolta Harry, de... ez nem ugyanaz Louis bohóckodása nélkül.

2. fejezet (2. rész)

  Vasárnap - 4 nappal az összeomlás előtt

   - Liam, még mindig elhibázod az ütemet a második sornál. Emlékezz arra, hogy a végszó előtt kétszer megy le az ütem - kiáltotta Ron az állványról.
   Liam összeráncolta a homlokát és a lábával kezdte dobolni a ritmust. Ron odafordult Louishoz. - És Louis, neked gyorsabban kéne majd sétálnod, mert te 4 lépéssel a többiek mögött vagy.
   Louis bólintott, de belül elfintorodott. A furcsa érzés, amivel szerdán ébredt fel, lassan tompa, lüktető fájdalommá alakult át - ami rosszabb volt, mikor sétált vagy hirtelen megmozdult. Nyilván meghúzott egy izmot valahol a hátában, de nem sokat tudott tenni érte. A shownak folytatódnia kell, ahogy a szólás tartja.
   Még mindig nem érezte teljesen jól magát és az aréna hideg levegője miatt kirázta a hideg.
   Liam odafordult hozzá és Louis látta, hogy a stressz szétárad a barátja arcán. - Jól vagy? - kérdezte Liam.
   - Jól vagyok - vonta meg a vállát Louis, nincs értelme, hogy növelje a nyomást, úgyis alig tudna valaki segíteni neki. Egy kis idő, pihenés és talán jég, amire szüksége van - és talán néhány óra alvás, valamint vitaminok.
   Csakhogy nem kap időt a pihenésre és a hétfői próba olyan szenvedés volt, alig tudott járni, nemhogy sétálni, de elkerülte a gyanút. Az oldalában lévő lüktető fájdalom miatt betegnek kezdte érezni magát, szóval vett be Ibuprofent és Paracetamolt, mielőtt felment a színpadra - így az éneklésre tudott koncentrálni, ahelyett, hogy megpróbált nem hányni a versszakok közben. Az racionális, hogyha szerdán az LG Arénában a nagy koncertjüknek vége lesz, és még mindig érez fájdalmat, akkor elmegy majd orvoshoz. Így a csütörtök és a péntek pihenőnap lehet neki a kisebb, hétvégi koncertek előtt. Senki nem szeretne stresszelni miatta. Csak annyit kell csinálnia, hogy a fájdalmat kibírja csütörtök reggelig és ha akkor szükséges, bevesz néhány megfelelő fájdalomcsillapítót.
   Sajnos azok most nem segítenek rajta. Amint a zene megszólalt, elkezdett előre sétálni a jel felé. Az oldalában lévő fájdalom émelyítően lüktetővé nőtt és ez társult a gyomrában lévő gyanús érzéssel, amiatt, hogy az Ibuprofent kaja nélkül vette be. Az egyik kezét a szájára kellett raknia, mielőtt túlságosan rosszul lesz. Pechére Ron látta ezt.
   - Állj! - kiáltotta Ron és a zene elhallgatott. A többiek lépés közben megálltak meglepetten, a levegő is megfagyott körülöttük. Ron átkocogott és hatásosan felugrott a színpadra. - Louis? Jól vagy? Mi a baj, fiam? - kérdezte, miközben odament hozzá.
   A hányás kényszere már elmúlt, ahogy ő ott állt, de a fájdalom megmaradt. Látta a szeme sarkából, amint Harry és a többiek odamennek hozzá és az arcára ragasztotta a legbátrabb mosolyát - remélte, hogy a rendező megtudja beszélni a dolgokat, mielőtt a fiúk hallanák.
   - Bocsi, igazán semmi - kért bocsánatot Louis. - Jól vagyok. Őszintén.
   - Nem igazán tűnik ez semminek, fiam - válaszolt Ron. - Krétafehér vagy. Gyerünk, ülj le.
   Louis-nak nem volt választása, követte Ront, ahová vezette őt és megkönnyebbülten leült a színpad szélére.
   - Mi a baj? - kérdezte Harry, amint közeledett.
   - Kitalálom - válaszolt Ron Harry válla felett -, betegnek érzed magad, Louis?
   Harry Ron mellé állt és az arca valódi aggodalomra váltott miközben kezét Louis arcára szorította. - Beteg vagy, LouLou?
   Louis-nak most volt választása, elmondja az igazat arról, hogy mekkora fájdalmai vannak és ezzel megteremti a pánik és felhajtás rémálmát... vagy valami jelentéktelen dologgal letisztázza magát. Rápillantott Harry aggódó szemeire és Liam aggódó arcára és tudta, hogy az utóbbit fogja választani - emiatt része ennek a csapatnak. Nem hagyja el őket, amikor szükségük van rá.
   - Csak meghúztam egy izmot a hátamban és egy kicsit fáj, amikor sétálok - válaszolt.
   Harry hátrébb lépett, összekulcsolta a kezeit, lebámulr Louis-ra, a zöld szemei egybefonódtak Louis kék szemeivel. Louis érezte, hogy az arca lángolni kezd a vizsgálódás miatt. - De mennyire fáj? - kérdezte Harry. - És ne hazudj. - Louis már felfedezte, hogy nehéz Harry-nek hazudni. Talán a fürtjei miatt - elítélik őt.
   - Öö, eléggé fáj -rezzent össze, mialatt a többiek felnyögtek -, de jól vagyok, csak be kell vennem a fájdalomcsillapítókat.
   - Fájdalomcsillapítókat? - kérdezte Ron élesen.
   - Csak néhány Ibuprofen.
   Ron is karba tette a kezeit. - Mikor kezdődött? Vasárnap, amikor a többiek mögött futottál?
   - Ööö... - még egyszer összerezzent -, igen.
   - Jézus Krisztus, Tomlinson! Miért nem mondtad el nekünk? - ordított Ron.
   - Csak meghúztam egy izmot! - tiltakozott Louis. - Jól vagyok. Csak akkor fáj, ha táncolok és már sokkal jobb, mint vasárnap volt - dacosan lábra ugrott, valahogy képes volt az ájulást megakadályoznia az émelyítő érzés miatt, amit a mozgás küldött a gyomrának. - Ne csináljatok bolhából elefántot. Ne vesztegessük az időnket, menjünk vissza próbálni. El tudok viselni egy kis fájdalmat.
   - De Louis, hogyan fogsz... - kezdte Liam, de Louis közbevágott, sokkal élesebben, mint gondolta volna.
   - Miért nem magad és a második versszakbeli időzítések miatt aggódsz, Liam?
   Döbbent pillanat volt ez, mindenki Louist bámulta meglepetten. Igen, talán ez túl durva volt és nagyon kikelt önmagából, de nem akarta, hogy aggódjanak miatta.
   - Oké - mondta lassan Ron néhány kínos másodperc után -, ööö... kezdjük előről, oké?

2. fejezet (1. rész)

   Szerda reggel - 1 héttel Louis összeomlása előtt

   Niall szüntelenül csörgő ébresztőórájára kelt fel Louis. Olyan kísérteties hangja volt, ami sértette a fület és a fogaid összekoccantak miatta. Felnyögött, vakon egy párnáért nyúlt és a barátja felé dobta. A tompa üvöltés közölte vele, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie.
   - Kapcsold ki! - nyafogott a barátjának, majd a fejét a takaró alá dugta, hogy megpróbálja enyhítn az őrült zajt.
   Beletelt néhány hosszú másodpercbe, de Niall végre kigördült az ágyból és kikapcsolta az ébresztőt. Louis megkönnyebbülten felsóhajtott a beálló csendben és lehunyta a szemét. Szóval... még egy őrült nap... juhú! Ne feledd, hogy itt még nem volt olyan nap az X Faktor élő adásaitól kezdve, hogy ne lett volna zseniális. Azonban ez nem azt jelentette, hogy nem szeretett az ágyában lenni... Fészkelődött az ágyában, hogy kényelmesebb pozíciót találjon. A matrac miatt a bal oldalát furcsának érezte. Az érzés nem múlt el és Louis újra sóhajtott egyet, majd a hátára fordult. Szórakozottan dörzsölgette a csípője fölötti területet és az öregedésen merengett. 19 évesen gyorsabban közeledett a kora a feltételezett érettséghez, de biztosan nem kéne ilyen gyorsan izomfájdalmat kapnia. Az oldala nem éppen fájt, de úgy érezte... furcsa volt, fájdalommal teli - mint egy öltés. Valószínűleg csak egy mellékhatása volt a fájó gyomrának, amit pár nappal ezelőtt kapott el - nem mintha beszélt volna a fiúknak róla. Így is már teli volt a hócipőjük a fiúknak a koncertekkel, így nem akarta őket idegesíteni egy kis gyomorgörccsel. Különben is, nem volt fizikálisan beteg... csak egy kis jelentéktelen fájdalom van lent a hasában és néhány igen kellemetlen  utazás a fürdőszobába. Könnyű volt ám ezt fedezni, amíg nyugodt és vidám maradt, valamint őrült, mint amilyen általában szokott lenni. Különben is, a fájdalom csökkent valamelyest a rendszeresen szedett paracetamol miatt. De miért beszél erről... Felült az ágyban és egyszerre elkezdett a világ forogni. Zihált, majd lecsukta a szemeit és elszámolt tízig, mielőtt újra kinyitotta volna azokat. Ezúttal a szoba nem forgott, óvatosan felemelte a takarót és kicsúszott az ágyból. Ember, tényleg öregedik ő, ha egy gyors felüléstől már szédül. Minden bizonnyal nem fogja ezt megosztani a fiúkkal - sosem felejtenék ezt el.
   Elég hideg volt ezen a reggelen; a hotel szőnyege érdes volt a csupasz lába alatt és a szintén csupasz karja libabőrös lett, ahogy átment a fürdőszobába. Annak ellenére, hogy a szédülés már elmúlt, még mindig bizonytalanul állt a lábán, de mondta magának határozottan, hogy szedje össze magát, mert sok próbájuk lesz ma.
   Egyenesen a mosdókagylóhoz ment és nekilátott összeszedni a borotválkozáshoz szükséges dolgokat. Az ajtó újra kinyílt és Harry botorkált be, a szemei még félig csukva voltak. Csípőjével arrébb lökte Louis-t a mosdókagylónál, miközben a a fogkeféjéért nyúlt, megnevettetve ezzel Louis-t.
   - Jó reggelt, göndör!
   - Uh... - Harry meglátta magát a tükörben és Louis rákacsintott. Harry lassan elvigyorodott és incselkedve könyökkel meglökte őt. - Hé, mit borotválsz az arcodon? Szinte semmi nem nő azon.
   - Ne légy féltékeny rám - vágott vissza Louis, az ujjait végigfuttatta az állán. Hát nem volt Robbie Coltrane, de borostája már volt -, az miatt, hogy neked végképp nincs szőrzet az arcodon.
   Harry sértetten sóhajtott és erősen Louis homlokára csapott. Louis kuncogott és visszavágott, Harry arcára habot fújt. Ez az volt, ami volt: élet-halál harc. Harry a hóna alá beszorította Louis fejét, miközben Louis mindkettőjüket a falhoz nyomta, mialatt a fölényért tusakodtak.
   - Mit vihogtok itt mindketten ilyen korán? - kérdezte Niall nyűgösen, miközben belépett a fürdőszobába egy törülközővel. Bámulta őket, akik még mindig folytatták a játékharcot. - Ember, az agyamra mentek mindketten.
   - Óóó - gügyögött Harry, gyakorlatilag egy kézzel Louis-t fojtogatva. - Csak nem bal lábbal kelt fel a kicsi Niall ma?
   - Nem tudom, hogy mi nyugtalanítóbb. Az a tény, hogy hogyan tudtok ennyire vidámak lenni reggel, vagy az, hogy egymást ölelitek, miközben csak egy boxer van rajtatok.
   - Nos, mesélhetek arról, amit ma álmodtam - kezdte Louis mániákusan vigyorogva, de Niall feltartotta a kezét, így félbeszakította őt.
   - Kérlek ne. Szükségem van egy kávéra, mielőtt azt megosztod.



  Szerda éjjel (összeomlás után), 22:16

   Az automata ajtó kinyitódott és a mentősök a kocsival a várakozó orvosokhoz és nővérekhez száguldottak. A főmentős átvágott a legközelebbi kék ruhás orvoshoz és diktált, miközben sétáltak.
   - 19 éves, fehér férfi tüneteket produkál orvosi és szkeptikus sokkra. A vérnyomása 80/50 és esik folyamatosan, a légzése gyorsan csökken. Habár nem voltak nála eddig epilepsziára utaló dolgok, a helyszínen a páciensnek 2 percig tartó rohama volt és a szállítás közben újra volt, 3 és fél percig tartott. A páciens egy kisebb fejsérülést is elszenvedett, mert leesett egy emelvényről, kb. 2 méter magasról, de az öntudatlan állapota miatt a gerincvelő sérülésére utaló tüneteket nem tudtunk megállapítani. Úgy tűnik, hogy nem az esés az oka a páciens állapotának. A szemtanúk azt állítják, hogy először elájult, majd ennek következményeként esett le az emelvényről.
   - A vérnyomás esik lejjebb - mondta az egyik nővér, mialatt éppen csatlakoztatta a beteghez a szívmonitort -, már csak harmincat ver perceként... 25... 20...
   - Meg fog állni a szíve a betegnek - kiabálta az orvos a csapatának -, készítsék a defibrillátort.
   - Már csak 15... 10... - szólt a nővér.
   A szívmonitor riasztója elkezdett szólni és az orvos felemelte a készüléket. - 1 mg adrenalint és 200 Joule-ra töltsétek - a nővérek csinálták a dolgukat. Az orvos ráhelyezte a defibrillátor tappancsait a fiú mellkasára. - Mehet! - mindenki hátrább lépett és elsütötte a készüléket. A fiú háta megemelkedett az ágyról és a riasztás befejeződött.
   - 60-at ver percenként a szíve - mondta egy pillanat múlva a nővér.
   - Oké, vigyük a beteget a traumára. Azonnali vizsgálatot és vérképet kérek, valamint teljes biokémiai vizsgálatot. Csináljatok egy sürgős MRI-t is, amíg a beteg állapota stabil.

1. fejezet (3. rész)

Itt az 1. fejezet utolsó, azaz 3. része. Jó olvasást! :)


  Csütörtök, 06:03

   - Jó reggelt, ez a BBC reggeli hírei. Én Sian Williams vagyok. David Cameron aláírt egy megállapodást Barack Obamaval, hogy 2015-re az összes katonát eltávolítják Afganisztánból. Ezt a lépést habár keményen kritizálták, mert irreális a hadsereg vezetőjének ez, kezdeményezték azután, hogy az ENSZ tisztviselői elítélték az előrelépés hiányát a katonai visszavonulási program felvázolásában. Cameron és Obama jelenleg tárgyalnak az átadásról az afganisztáni hatóságokkal, de sokak szerint a megállapodás elhamarkodott reakció és halálra van ítélve. Erről a történetről többet fogunk beszélni, amikor Stuart Jemkins katonai rendőr itt lesz velünk a stúdióban.
   Sian kamerát váltott, amint belekezdett a következő történetbe és más előadásmódba váltott - ez nem volt nehéz. - Szintén hír, hogy Louis Tomlinson, a rendkívül sikeres fiúbanda, a One Direction tagja kórházba került tegnap este, miután összeomlott a koncert végén az LG Arénában, Birminghamben. A banda szóvivője nyilvánosságra hozott egy nyilatkozatot korábban, amely szerint Louis Tomlinson állapota kritikus, de stabil volt.
   A képernyő átkapcsolt egy klipre, amiben Mark bejelentést tesz a kórház lépcsőin. - Az orvosok még mindig vizsgálatokat végeznek, hogy meghatározzák Louis betegségének az okát. Megkértük a rejongókat, hogy maradjanak nyugodtak és ne gyűljenek a kórház köré - mivel könnyű hozzáférés kötelező más betegeknek. A banda hivatalos oldalán nyilvánosságra fogunk hozni időnként friss híreket Louis állapotáról. Köszönjük a megértést.



  Csütörtök, 10:17 - This Morning - Hollyval és Phillel

   - Most pedig - mondta Holly, a mosolya pedig elhalványult -, biztos vagyok, hogy mindannyian hallottátok a szívfacsaró híreket Louis Tomlinsonról - az egyik fiú a rendkívül sikeres, X Faktorban feltűnt fiúbandából, a One Directionból. Előző este kórházba szállították, miután összeomlott a színfalak mögött az LG Arénában. Még mindig kritikus állapotban van.
   - Igen - bólintott Phil -, szegény fiú. Tulajdonképpen be volt tervezve, hogy a banda megáll a stúdiónál egy kis beszélgetésre, de a körülmények miatt megérthető, hogy iért lett ez törölve. Viszont korábban fogadtunk egy telefonhívást tőlük, hogy hajlandóak pár percig a kórházból élőben beszélni.
   - Ami igazán rendes tőlük, figyelembe véve a körülményeket - mondta Holly.
   - Valóban - értett egyet Phil -, szóval összefogunk kapcsolódni a birminghami Queen Elizabeth Kórházzal most azonnal, ahol Harry, Liam, Niall és Zayn egész éjjel Louis mellett ültek az intenzív osztályon. Jó reggelt, fiúk!
   - Jó reggelt! - mormolták a fiúk egy privát váróteremből, ahol ültek. Harry védelmezően összegömbölyödött Liam karja alatt, reszketett és a fejét Liam karjába rejtette, miközben Niall és Zayn mellettük ültek csendesen, de összetörtnek néztek ki.
   - Nagyon értékeljük, hogy tudtok beszélni velünk - mondta Phil megnyugtatóan. - Nyilván nagyon zaklatottak vagytok és nagyon aggódtok Louisért, így először, vannak valami friss hírek az állapotáról? Megállapították már az orvosok a diagnózist?
   Liam volt az egyetlen, aki beszélt, a hangja érdes volt és erősebben megmarkolta Harryt, amikor a fiatalabb fiú rántott egyet magán. - Mi éppen most beszéltünk az orvossal, szerintem a menedzserünk éppen frissíti a weblapunkat, mialatt beszélünk. Az orvosok Louis vérmérgezéssel kezelik, ami a fővese fertőzésének komplikációja.
   Holly és Phil alig jutott szóhoz: Holly az egyik kezét a szája elé tette, Phil a fejét rázta kínjában.
   - Még mondig az intenzív osztályon van és a következő napokon ott is fog lenni - folytatta Liam. - Az orvosok szerint jól kéne Louis-nak a kezelésre reagálnia. Elkezdték az oxigén terápiát, antibiotikumokat és folyadékot adnak neki.
   - Kezd már megához térni? - kérdezte Phil.
   - Nem - válaszolta Zayn -, öntudatlan, amióta összeomlott.
   - És hogy tudtok megmérkőzni ezzel? - kérdezte Holly kedvesen. - Kimerültnek hallatszik a hangotok.
   - Ez nagyon nehéz... - válaszolt Niall, majd abbahagyta, mert képtelen volt folytatni. Liam megérintette a térdét finoman és elkezdett beszélni. - Nagyon nehéz azt látni, hogy Louis beteg. Olyan nekünk, mint egy testvér, ő a ragasztó, ami összetart mindannyiunkat - nyelt egyet Liam. - Nem hiszem, hogy bármelyikünk is aludt volna. Nem hiszem, hogy bármelyikünk tudna, ameddig nem ébred fel. Egyfajta tábort alakítottunk ki szobájában, ami őrületbe kergeti a nővéreket.
   - Ez csodálatos, gogy ott vagytok és támogatjátok őt - mondta Holly egy kis mosollyal. - Nyilván mindenki látja, hogy mennyire összeszoktatok az X Faktor óta. Úgy hiszem, hogy akkor most törölni fogjátok a birminghami koncerteket. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy a hétvége mnden bizonnyal törölve lesz.
   Liam, Niall és Zayn egymásra néztek. - Mi még semmit sem töröltünk- válaszolt Zayn lassan. - Nem akarjuk a rajongókat elhanyagolni. Louis megverne minket, ha ezt tennénk és nagyot tud ám ütni. De... nyilvánvalóan ő nem tud majd ott lenni és a rajongóknak kell egy kis idő, hogy újra hallhassák a szólóit. De mind a négyen próbáljuk majd a legjobb formánkat hozni, hogy a rajongók élvezhessék a showt.
   - Ez nagyszerű - válaszolt Holly - és köszönjük, hogy szántatok egy kis időt erre a beszélgetésre. Nyilván nagyon zaklatottak vagytok, szóval nem tartunk távol titeket tovább Louistól. A legjobbakat kívánjuk a barátotoknak, reméljük, hogy gyors lesz a felépülése.
   - Igen, minden jót, fúk - ismételte meg Phil.
   Amint a kapcsolat felbomlott, Holly megtörölte a szemeit. - Oh, hát ez szívfacsaró volt. Láttad a kicsi arcaikat?
   - Teljesen tönkretett őket a bandatársukkal történt dolog - bólintott Phil. - Nagyon szép, hogy ennyire törődnek egymással.
   Holly megrázta a fejét. - És szegény Harry nem tudta abbahagyni a sírást. Szegényke...