2. fejezet (3. rész)

  Szerda éjjel, 23:29

   Abban a pillanatban, hogy Bill lelassított a kórház parkolójában, mind a négyen kicsatolták az öveiket és kiugrottak a kocsiból - habár az autó még mindig mozgott.ű
   - Fiúk! - kiáltott káromkodva Bill. - Ne... - eredménytelenül. Rálépett a fékre és Mark kiugrott az anyósülésről, majd futva követte a fiúkat. Amennyire aggódtak a fiúk a barátjukért, amennyire veszélyes volt testőr nélkül lenniük nyilvánosan. Harry és Niall beszáguldott a sürgősségi osztályra, őket szorosan követte Liam és Zayn. A recepció előtt megtorpantak, erősen lihegtek. - Louis Tomlinson! - kiáltotta Harry. - Hol van?
   A nő rápillantott, nem volt meglepődve a hangnemen, de Harryt ez nem érdekelte és újra morgott egyet. - Hol van?
   - Fiúk! - kiáltott Julie a lépcsőházból. Mindannyian megpördültek és odafutottak hozzá.
   - Mi folyik itt? Jól van? Mi történt? Fel fog épülni? Mit mondott az orvos? Láthatjuk őt? - egyszerre zúdították a kérdéseiket Juliera.
   Julie feltartotta a kezét. - Nyugodjatok le. Nézzétek, az orvosok épp most próbálják stabilizálni őt. Egy doktor pár perc múlva beszélni fog velünk, amikor készek lesznek. Gyertek fel az intenzív osztályra és várjatok velem.
   Harry érezte, hogy a vér kifut az arcából. - Az intenzíven van? - Ez rosszat jelent, nagyon rosszat. Emberek haltak meg az intenzív osztályon. Az unokatestvére is meghalt az intenzíven.
   - Igen, édesem - bólintott Julie egy lágy, szimpatikus mosollyal -, az intenzív osztályon van.
   Harry érezte, hogy a lábai feladják a szolgálatot.
   - Héé - kiáltott Liam rémületében, majd elkapta őt a kezei alatt és felállította -, nyugodj meg, Harry. Minden rendben. - Ő is rendben lesz. Az intenzív osztály váróterme modern és fényes hely volt. Kórházi szag volt és volt a helynek egy kis rituális érzete. Harry utálta ezt a látványt. Eltérően a többiektől, Harry nem ült le a puha székekre, helyette fel-alá járkált a műpadlón. Rosszul érezte magát. És félt - annyira félt, hogy remegett mindene. Louis nem halhat meg -az nem történhet meg. Harry soha nem tenné azon túl magát. Nem tudna Louis nélkül élni... Louis egy része volt neki... Louis és a hiperaktivitása... a könnyű nevetése és a végtelen pozitivitása. Ők ketten testvérek voltak, egy csapat, bűntársak... Louis és a buta sapkái és a könnyűsége, a csodálatos meleg ölelései, a butácska hangja és a meleg öltözködési érzéke.
   Harry nem tudta, hogy sírt addig, ameddig Niall hirtelen át nem ölelte és a vállához húzta őt. Zokogott, Harry megragadta a barátját szorosan és mondott egy imát Istennek, hogy ne vegye el a barátját.
   Másfél óra telt el, mikor az orvos odament hozzájuk beszélni velük. Ahogy közeledett az orvos, a 4 fiú köré nyüzsgött  és hihetetlen sebességgel kérdéseket kérdezgettek. Julienak hangosan fütyülnie kellett, hogy a fiúk csöndben maradjanak és a doktor tudjon beszélni.
   - Helló! - mondta a nő nyugodtan - Dr. Howard vagyok - majd rápillantott Juliera. - Maga Julie Somerville? - Julie bólintott, majd a doktor megnézte a jegyzeteit. - Úgy tudom, hogy hatásköre van Louis jólléte felett a szülei távollétében, igaz?
   - Igen - bólintott. - A szülei már úton vannak, de egypár órába beletelik, mire ideérnek. Mi a helyzet?
   A doktor összeszorította az ajkait és Harry visszatartotta a lélegzetét, közben Niall csuklóját szorongatta fájdalmasan erősen. - A tesztek még mindig folyamatban vannak, ebben a pillanatban is, de a kezdeti diagnózisunk szeptikus sokk.
   - Vérmérgezés? - lihegett Julie.
   - Igen - bólintott a doktor komolyan. - Az összes súlyos szeptikus tünetet produkálja. - Egy pillanatra az ajkába harapott, szinte fájdalmas volt nézni. - Figyelmeztetnem kell titeket, hogy ez nagyon komoly. Louis nagyon beteg és nem reagál túl jól a kezeléseinkre. A vérmérgezés okát igazán meg kéne találnunk. Bármilyen információ, amit tudtok, segíthet meghatározni  fertőzés eredetét.
   Harry szíve a torkában dobogott és le kellett ülnie. Már hallott a vérmérgezésről - olyan valami az, amit agyhártyagyulladástól lehet kapni és az agyhártyagyulladás akár ölhet is... nagyon gyorsan.
   - Mondjátok - mondta a doktor -, panaszkodott mostanában Louis arra, hogy betegnek érzi magát?
   Julie a fiúkra nézett és Liam bólintott. - Nem egészen betegnek,,, A múlt héten próba közben meghúzta egy izmát a hátában és sok fájdalmat okozott ez neki.
   - Melyik oldalon? - kérdezte a doktor hirtelen és kicsit élesen, felcsigázva ezzel a fiúkat.
   - A bal oldalon - dadogta Liam.
   - És másként mozgott? Beteg volt vagy volt hasmenése?
   - Öö... - gondolkodott Harry erősen -, elég fáradt volt, de nagyon sűrű napirendünk volt. Lehet, hogy emiatt lehet beteg? Nem vagyok biztos benne.
   - Mostanában elég sokat járt vécére - Niall egy biztos bólintással szólalt meg.
   És most, hogy Harry ezen gondolkodott, Louis tényleg nagyon sokat járt vécére mostanában. Harry emlékezett az aznapi reggelire, Louis gyors lelépésére, a próba közbeni számos alkalomra és a show előtt, a sminkszobából is gyorsan lelépett. Louis azt mondta, hogy csak az idegesség miatt volt az. Talán már akkor is beteg volt és csak valami hülye indok miatt, ami Louis fejében volt, csak amiatt nem mondta el. Ettől Harry bűnösnek érezte magát - észre kellett volna vennie. Louis a legjobb barátja volt és még ha Louis nem is mond semmit, Harrynek attól még tudnia kéne, hogy a barátja beteg. - Mostanában nem is evett túl sokat - adta hozzá hangosan és észrevette, hogy ez igaz, miközben kimondta. Bizonyára a mai reggeli nem volt valami étvágygerjesztő, de rájött, hogy nem ez volt az egyetlen étel, amit Louis nem evett meg. Előző este alig evett meg egy fél hamburgert, ebédnél a fél szendvicsét eldobta és az előző reggelen csak egy szelet pirítóst kóstolt meg. Komolyan, hogyan nem vehette észre ezt Harry? Istenem, felakarta pofozni magát jól és helyesen, hogy ilyen hülye volt.
   - Mi volt a helyzet a hangulatával? - kérdezte dr. Howard és körbenézett rajtuk.
   - Nos, amit mondtam - válaszolt Harry hűvösen -, fáradt volt. Általában az egész helyet feldobta a hangulatával, de az elmúlt pár napban nagyon csendes volt. Azt gondoltuk, hogy a kimerültség végre elérte őt is.
   A doktor bólintott. - Oké, és hogy tisztázzuk, allergiás Louis a Penicillinre?
   - Igen - erősítette meg Julie.
   - Jól van, nos, ez nagyon hasznos volt. Ahogy megtudunk többet, jövök és beszélek veletek.
   - Köszönjük, doktornő - válaszolt Julie egy sóhajtással.
   A várakozás a fejleményekért még rosszabb volt, mint az X-Faktor döntője. Harry egyfolytában remegett. Teljesen rosszul érezte magát - a fejében mindenféle szörnyű dolgot elképzelt. Miután az orvos elment, Liam odajött hozzá és leült mellé, majd szorosan megölelte őt. Niall leült Liam másik oldalára, majd csatlakozott az öleléshez és Zayn Harry másik oldalán üt.
   Legalább a többiek itt vannak, gondolta Harry, de... ez nem ugyanaz Louis bohóckodása nélkül.